Boldogok a lelki kövérek!

Szerző: ZEN

Minden kornak megvannak a maga szépségideáljai. De mi a teendőnk akkor, ha valamilyen véletlen folytán úgy lettünk összerakva, hogy egy icipicit (vagy talán nagyon) kilógunk a sorból, és kiakad alattunk a mérleg. Akadjunk ki mi is???

Kezdjük azzal, hogy visszaugrunk az időben egy laza 30.000 évet.

oskor_06

Ő itt Vénusz Willendorfból. Már akkor is ilyen szép kerek volt, amikor kisgyerekként még csak a tűzzel játszott. Aztán az iskolában (barlangrajzolás, kerékkészítés) egyáltalán nem csúfolták a társai az alkata miatt. Nem mondta senki, hogy : „Vénuszkám, diétázni kéne egy kicsit, hiszen itt vagyunk a paleo’ korban, nincs is ennél egészségesebb táplálkozás.” Vagy: „Vénuszka, nézd, ott egy mammut, szaladj kicsit utána, jót tesz, meglásd!” Nem lógott ki a sorból, sőt, mindenki olyan szeretett volna lenni, mint ő. XXL-es bőrökben járt, és harcoltak érte a pasik. A győztes pedig úgy szerette, ahogy volt. Még szobrot is állított neki.

Szeretettel elfogadni FTW!

Hova tűnt mára az elfogadás? Ömlesztve kapjuk az arcunkba, hogy hogyan kellene kinéznünk, mi a normális, a szép, az egészséges, a követendő példa. Mi is? Mit tehetünk, ha olyan génállománnyal születünk, ami szembemegy az előírt trendekkel? Diéta, önsanyargatás ide vagy oda, előfordulhat, hogy nem fogunk tudni körből háromszöget csinálni. Illetve befekhetünk a plasztikai sebész kése alá, de az nem mindig célravezető, sőt, legalább annyi ellenérzést szül.

Fűzős

 

Te, és aki vagy.

Az első és egyben legnehezebb lépés megbarátkozni a külsőnkkel. Hiszen addig a környezetünkkel sem tudjuk elfogadtatni magunkat, amíg egyfolytában azon sírunk, hogy miért vagyunk kerekebbek az átlagnál, miért nőtt egy második állunk, miért vannak hurkáink, nem is beszélve a hatalmas hátsónkról. Hát kérem szépen. Azért, mert így vagyunk szépek és teljesek − és abban a pillanatban, hogy ezt elfogadjuk, ez láthatóvá válik. A világ számára természetes lesz, hogy ezek vagyunk mi, akik ráadásul irigylésre méltóan jól is érezzük magunkat a bőrünkben.

(szerkesztői megjegyzés: van egy igen rosszmájú, ámde módfelett találó szófordulat a férfioldalon, amit általuk kevéssé dekoratívnak tartott nőkre mondanak egyes esetekben. Így hangzik: „neki az egyetlen esélye az lenne, hogy jófej legyen.” Ezt azoknak a nőknek célozzák, akik a súlyfeleslegükből fakadó komplexusaikat úgy élik ki, hogy ellenségesen viselkednek a másik nem tagjaival szemben. Túlkompenzálnak, magyarul. Ebből a férfi mindössze annyit érzékel, hogy ott van egy csaj, akivel egyébként külsőre nincs semmi bajom, de valamiért mégis extrém bunkó velem, és hát… szararc. Meg lennék lepve, ha ez a jelenség nem lenne kiváltható azzal, ha a hölgyek nagyobb számban fogadnák meg a fentieket, és békélnének meg a külsejükkel. Ha már tenni nem tudnak vagy akarnak ellene. „Haterkedni” nem kell, na. – a szerk.)

hatersgonnahat

 

A tudomány a boldogság pártján

A coloradoi egyetem 2014-ben készített egy vizsgálatot arról, hogy milyen összefüggés van az elhízás, az életöröm és a lakókörnyezet között. Ebből az derül ki (nem meglepő módon), hogy sokkal boldogabbak azok a túlsúlyos emberek, akik hasonló alkatúak között élnek. Azok, akik vékonyabbakkal vannak körülvéve, szomorúbbak, elkeseredettebbek. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy a saját közössége sokkal jobban el-, és befogadja az átlagostól eltérőket. De mi is az átlagos? Az egyik legjelentősebb, világméretű probléma az elhízás, tehát a mérleg nyelve erősen billen a ducik felé. Így aztán a „mindenki vékony, csak én vagyok ilyen randa kövér” vélekedés mára aligha helytálló. Az igazat megvallva hazánk (sajnos) előkelő helyen áll a túlsúlyos nemzetek között. Úgyhogy egyedül biztosan nem vagyunk ezzel az érzéssel.

obesity_world

 

Életünk során mindannyian megpróbálkozunk  valamilyen fogyókúrával. Nakérem. Tegye föl a kezét, aki boldog volt fényevés közben! Ugye? Mert egy dolog önsanyargatással pár millimétert, jobb esetben centit lefaragni a derekunkból (bár először nyilván nem az ideális helyről fogyunk, tehát az első eredmény beesett arc és továbbra is rengő oldalháj). Viszont közben ott van a közérzetünk, ami garantáltan negatívba fordul hamar. Morcosan, morogva, savanyúan végigmenni az életünkön, visszautasítani egy jó lasagne-t Rómában, lemondani a pattogatott kukoricáról a moziban nem poén. Jókat enni, inni viszont az! Szerintem bele kell férjen néha egy csoki, vagy egy csülök pékné módra.

A gén, ami a bölcsőt ringatja

A kanadai McMaster egyetem 21 különböző országból közel 17.000 ember DNS-ét vizsgálta meg. Megállapították, hogy az FTO, más néven „kövérség”-gén nemcsak az elhízásért felelős, hanem sok esetben a boldogságunkért is. Kimutatták ugyanis, hogy akikben ez jelen van, azoknak 8 százalékkal kevesebb esélyük van a depresszióra. Tehát orvosilag bizonyított, hogy nem olyan nagy baj, ha van rajtunk egy kis súlyfelesleg. (Természetesen nem azokról beszélek, akiknek az egészségét fenyegeti a súlytöbbletük, mert ott bizony néha drasztikus megoldásokat kell alkalmazni.)

cartman_big boned

 

További példának itt vannak az amerikai vígjátékok. Hány alkotás szól arról, hogy a színészek kövér emberek bőrébe bújnak, és érdekes módon ezek a karakterek mindig vidámak, szeretik magukat, tojnak a környezetük véleményére és az elvárásokra. Ez vagyok én, tessék, megszoksz vagy megszöksz! És ha ezt így tálalják nekünk, akkor ez lesz a természetes. Itt van a mindenki által szeretett Shrek és Fiona története. Az elvarázsolt, gyönyörű, vékony, modell alkatú királylány a zöld, kövér ogre külsőt választja a mese végén. Mert ő  így érzi jól magát, és a szerelem is gömbölyűen talált rá. (A történetben elég furcsa is az a csavar, hogy a hercegnő maga is ogrévé lesz, hiszen az emberben ez olyan érzést kelt, hogy egy ogre mégiscsak egy másik ogréhez való, „normális” hercegnőt nyilván nem érdekelne egy ilyen szörnyeteg. – a szerk.)

 

 

Szóval lányok, fiúk, a boldogság nem az önsanyargatásban és a környezetünk által sulykolt szépségideál kergetésében rejlik. Tegyünk azért, amivé lenni szeretnénk, de mindeközben barátkozzunk is meg azzal, amit nekünk dobott a gép. Hiszen a természet nem hülye. Mi vagyunk azok, ha szembe akarunk menni vele. Úgyhogy akkor kérek két Big Macet nagy krumplival és cukros kólával, köszi!

 

Itt van még jó kis kontent