Vélemény

A “maradék” lányok

By  | 

Nem lennék nő.

Olyannyira nem, hogy azokat a nőket is teljesen meg tudom érteni, akik a mai világban szintén nem lennének azok. Hanem inkább férfiak. Van persze egy hozzávetőleges elképzelésem arról, hogy ők milyennek is gondolják a férfilétet a 21. században; alighanem könnyednek, felelőtlennek és felhőtlennek. Kánaánnak. Bár a kép árnyaltabb, de egészében véve azért valóban jobb nekünk. Míg ti azon elmélkedtek, hogy az anyasággal összefüggő, nyomasztó társadalmi elvárások, például a megbízható társ megtalálásának lelki fájdalmakkal súlyosbított procedúrája miféle terhet ró rátok harminchoz, negyvenhez vagy tökmindegy mennyihez közeledve, addig mi, férfiak alkoholmámorban szemezgetünk a stroboszkóp fényében vállvetve, nevetve. Párkapcsolatok vonatkozásában bizonyos kor (és szellemi érettség) alatt számunkra a legnagyobb dilemma legfeljebb az, hogy milyen nyelvtani formulákat dolgozzunk ki annak közlésére, miért nem akarunk még nálatok megállapodni. Ez a nagy büdös igazság. Ha egyszer lányos apa leszek, valószínűleg ezért is fogom nagyon rühellni az összes többi férfit. Addig viszont, bevallom, nem nagyon tudom átélni a dolgot. De amíg nőként a sanyarú sorsotok miatt aggodalmaskodtok, addig hadd meséljek arról, mi megy egy “kicsit” arrébb.

 

Feleslegesek

Így hívják Kínában azokat a lányokat, akik 27 éves korukig nem találnak férjet. Pontosabban, a megaláztatás kedvéért külön kifejezést találtak ki rájuk, ez a “Sheng nu”. Maradék, lepattanó, meghagyott, kábé. Akinek már késő, aki senkinek nem kellett. Aki már bukta, elkésett. Megméretett, könnyűnek találtatott. Ilyesmi a tartalma ennek a degradáló terminusnak.

yuqi_kiemelt

Nem hiszed el

A fenti nem pusztán egy jelentéktelen köznyelvi fordulat, egy a buták által használt gúny, amit egy legyintéssel elintézhetsz. A nyomásgyakorlás ugyanis állami szinten kezdődik: a kínai oktatási minisztérium 2007-ben egy hivatalos állásfoglalást is kiadott erről, és a nyelvi lexikonban rögzítette, hogy maradéknak bizony az a nő számít, aki betöltötte a 27. évét, de még nem férjezett. Nemrég rokonszenvesen pontosították is a definíciót, eszerint tehát ez a kifejezés a nőnek “a párkeresésben elszenvedett kudarcát jelenti“, aminek az oka a túlságosan

“magas elvárások a férj megtalálásában”.

Érted anyukám? Túl jó pasit akarsz, ez a te bajod, na!

 

Kevesebbet érsz

De mondok jobbat. Az ACWF, a legnagyobb ottani nőszervezet egyik feladata ugyan ezeknek a nőknek a segítése (főleg az oktatási rendszerbe integrálással), ám mindeközben fullba’ tolják az egyedülálló asszonyok becsmérlésének állami propagandáját is. Néhány éve ők maguk közöltek egy cikket azzal a címmel, hogy “A megmaradt nők nem érdemelnek együttérzést“. A nevezett anyag olyan magvas gondolatokat tartalmaz, mint

a csinos lányoknak nem kell magas végzettség ahhoz, hogy gazdag és befolyásos családba házasodjanak, de az átlagos vagy rút megjelenésűeknek nehéz lesz a dolguk“.

A biztonság kedvéért hozzátéve, hogy:

“a tragédia, hogy ők nem értik meg azt, hogy a nő a korral egyre kevesebbet és kevesebbet ér”.

Igazi retorikai remek, kérem szépen. Ákos kikérné magának. Ráadásul amióta az országban bevezették a családonkénti egygyermekes limitet, azóta − részben éppen a fentiek miatt − sok háztartásban inkább fiúgyermeket vállalnak, így − írd és mondd − 20 százalékkal (!) több fiú születik, mint lány, ami 1979 óta 24 millióval több férfit jelent, mint nőt. Vagyis két és fél Magyarországnyival több pali jött a világra abban az országban, ahol 27 éves nőként már öreg vagy férjhez menni. Sakk-matt, hölgyeim.

du_juan_02

 

Karrier vs. férj

Tény egyébként, hogy Kínában a fiatal nők körében többnyire a házasodási szándék és a magas kvalifikáltság (valamint az ehhez kapcsolódó karrierizmus) fordítottan arányos. A középosztálybeli lányok sokszor az önkiteljesedés gátjának érzik, ha frigyre lépnek, márpedig a lehetőség számukra a csillagos ég: a Forbes 2013-as listája alapján a világ 20 leggazdagabb, önerőből megvagyonosodott nőjéből 11 kínai. Arról nem beszélve, hogy a kínai férfiak nem szívesen ismerkednek olyan nőkkel, akik jobban keresnek, vagy magasabb pozíciót töltenek be náluk.

stephord_wives_gif

 

A feleslegesek sorsa

Márpedig fiatal nőként férj nélkül maradni arrafelé irgalmatlan szégyen.  Egy 900 kínai nő megkérdezésével készült felmérés alapján a válaszadók 70 százaléka élete legnagyobb félelmének nevezte azt, hogy ilyen sorsra jut. A megszégyenüléstől való rettegés olyan erős, hogy − figyelj! − az országban külön szolgáltatás jött létre arra, hogy a lányok

pénzért bérelnek pasikat, akiket párjukként mutatnak be a családnak.

A hihetetlen jelenségről egy rövid dokumentumfilmet is forgattak nemrég, ami a Youtube-on is elérhető:

A videóból, amit az Al Jazeera közölt, döbbenetes kép rajzolódik ki. A szolgáltatásra online felületek jöttek létre, ahol a kétségbeesett lányok ugyanúgy válogathatnak a kamupasik közül, mint egy cipőboltban. Az Independent cikke alapján egy srác akár 1500 dollárt (kb. 400 000 forintot) is kereshet egy nap alatt, de a legolcsóbb bérbarát is 40 000−50 000 forint körül van.  Ezek a fiktív párok aztán az első találkozón úgy készülnek a szülőkkel való meetingre, mint egy színházi előadásra. Kitalálják, hogy milyen lehetséges kérdésekre miket hazudozzanak, otthon bemagolják az infókat, kamuajándékokat vesznek a szülőknek a srác nevében, majd izgatottan sietnek a produkció helyszínére, a szülői lakba. “Csak nehogy kiderüljön!”

 

Kinek jó ez?

Végignézve a kisfilmet, én esküszöm, hogy a szülőket is sajnálom. Persze ők azok, akik a társadalmi nyomást közvetve a saját lányukra vetítik, de részükről a vezérelv mégiscsak az ő boldogsága, nem? Ha a terv beválik, és anya-apa őszintén örül kettőjüknek, akkor mégis mi következne utána? Miután anyuka megfogta Pisti kezét, és könnyes szemmel, őszintén sok boldogságot kíván nekik, a fiatalok még a tükörbe tudnak nézni vajon? Ha meg az öregek rájönnek a kamura, akkor nyilván értelmetlen volt az egész. Beszédes, hogy a módszer annyira elterjedt és ismert már arrafelé (főleg a kínai újévkor, amikor a közös családlátogatásnak leginkább hagyománya van ott), hogy a videóban

a lány édesanyja hamar rá is jön a turpisságra.

A nők ilyesfajta megbélyegzéséről mindenesetre nekem férfiként elég nehéz szofisztikált véleményt alkotnom. Némi gondolkodás után végtére is egy azték bölcsesség jutott eszembe, amit magyarra fordítani kissé nehézkes, de pongyola megfogalmazásban körülbelül így hangzik: anyátokat.

Talán ti tudtok ennél okosabbat mondani.