Mókás belegondolni, hogy az arcszőr egy ilyen kis részének is saját történelme lehet. Jelentése van a hosszának, anekdotája az elnevezés körülményeinek, és még a divatvilág is külön foglalkozik vele.
De mielőtt nagyon belevágnánk a sztorizgatásba, nem árt tisztázni, hogy kb. milyen az ideális barkó/pajesz. Meg egyáltalán: van-e különbség a kettő között. Valaki ugyanis megkülönbözteti őket, mások pedig teljesen egybemossák a két fogalom jelentését. A mi álláspontunk az, hogy a pajesz inkább a frizurához tartozik, a fültájékról lenövesztett haj, míg a barkó az állvonalig növő, serkenő pofaszakáll. Nem mindegy tehát, hogy azért ér le az álladig, mert hosszú, vagy azért, mert eleve ott nő. Mindazonáltal a Magyar Értelmező Kéziszótár a pajeszt oldalszakállnak is veszi, persze csak másodlagos, „tréfás” értelmében. Szóval nincs nagy különbség, a határ pedig nehezen beazonosítható.
Jelen esetben inkább a pofaszakáll szempontjából közelítjük meg a dolgot (nem tréfás értelemben), tehát célszerű a barkó megnevezésnél maradni. És ami a hosszát illeti, jöjjön egy kis illusztráció.
Most pedig tételesen nézzük végig, mi az, amit nem tudtál még a barkóról (és a pajeszról).
1. A barkó egy polgárháborús tábornokról kapta a nevét
Hogy kiről kapta a nevét a barkó? A helyes megfejtés Ambrose Everett Burnside (Sideburn = barkó. A Burnside nevet a köznyelv megcsavarta kicsit, és ez lett belőle). A tábornok úr 1824. május 23. és 1881. szeptember 13. között élte mindennapjait, részt vett, sőt, fontos szerepe volt az amerikai polgárháborúban, majd később Rhode Islanden politikusként tevékenykedett. Jól ismert és közkedvelt férfi volt, amit minden bizonnyal a sajátos fizimiskájának is köszönhetett. Haja a pajesztól lefelé barkóként burjánzott tovább, majd az orra alatt monstre bajuszként manifesztálódott. Mivel az állát ehhez képest csupaszra borotválta, nem csoda, hogy külsejének csodájára jártak. Kellemesen őrült? Őrülten kellemetlen?
2. Nagy Sándornak is volt
Alexandrosz vagy Nagy Sándor, hívd, ahogy akarod, időszámításunk előtt 356 és 323 között élt, kicsit kattant ember, de annál jelentősebb hadvezér volt. Csak egy példa: amikor egy ostroma alkalmával azt tapasztalta, hogy emberei nem megfelelő harci kedvvel próbáltak bejutni a falon túlra, kerített egy létrát, testőrei élén maga mászott be a várba. Bent egy nyílvessző súlyosan megsebesítette, az ostromló sereg katonáinak nem volt más választásuk, mint betörni, és visszaszerezni szeretett királyukat. Motiváció. Kemény, indulatos katona volt. Barkóval. A róla készült leghíresebb műalkotáson, egy i. e. 100 környékén készült pompeji mozaikon legalábbis ekképpen ábrázolták. Eléggé funky!
3. Előírt pajeszhossz a zsidóknál
Az ortodox zsidóknál határozottan elterjedt dolog a pajesz, ám ez nem holmi trend, komoly vallási előírásnak tesznek eleget a fent említett szőrzet meghagyásával. Az ókorban ugyanis amíg a pogány népek kopaszra borotvál(hat)ták a fejüket, addig a zsidók hagyták, hadd nőjön minden. Hagyták, mert hagyniuk kellett, a Tóra ugyanis tiltja a kopaszságot.
És bár a tilalom csak a teljes leborotválás ellen szól, idővel mégis „divattá” vált a pajesz végtelenségig növesztése. Szóval így alakultak ki azok a jellegzetes, megcsavart tincsek, amiket (bocs, hogy ezt a példát hozom fel, de akkor is!) a Blöff elején is láthatsz. (A pajesz szó maga is héber eredetű, a péotból származik – a szerk.)
4. Elvis jobban csipázta a barkót, mint a focit
A Király családja sokat költözött, aminek hála örök kívülálló maradt a suliban, folyton új közeg, amiben ő volt az új arc. És amíg a többi kis lurkó szépen megnyírtan ült az iskolapadban, addig a sztárpalánta haja csak nőtt és nőtt. A focicsapatban már Miss Elvisnek hívták emiatt. Idővel az edző ultimátumot ajánlott neki: vagy levágatja a haját, vagy ő vágja ki a csapatból. És mivel éppen ekkor kezdtek el érdeklődi a csajok a kis lázadó iránt, Elvis úgy döntött, francba a focival! Így aztán több ideje maradt az éneklésre. A barkó és a séró miatt. Kimondhatjuk, hogy némi szőrön és hajon múlt a siker!
5. Csak a fül alatt számít barkónak
A barkó majdhogynem az egyetlen beépíthető divatelem az amcsi katonák körében. Mivel mást nem hordhatnak, ez maradt, és hogy miért éppen ez? Hát azért, mert ez már korábban is népszerű volt katonai berkeken belül. Így például a XVIII. századi Európában a lovasság szokása volt meghagyni, és ennek a szokásnak köszönhetően nőtt a barkó népszerűsége is. Hiába, mindig a menők alakítják a divatot. Mára persze változott a helyzet, katonaként nem növeszthetsz egy egész őserdőt az arcodra, csakis szépen nyírt pajesszal harcolhatsz a hazádért, mi több, azt is megszabják, milyen hosszú lehet az említett arcszőr. Például Angliában fülközép a határ. Tehát lényegében pajeszuk lehet, brutál barkójuk nem.
Köszi az infókat az askmen.comnak és a gq.comnak!