Géllakk vs. műköröm. Harc az igényes kezekért!

Szerző: Brooke

A mindennapi divat része. Az igényesség megteremtője, a saját stílus kialakításának záloga. Az ápolt és szép kéz ma már nem luxus, mégis sokan szarnak rá. Pedig elérhető áron vásárolhatók meg a krémek és kencék, amiktől a bőröd puha lesz, és finom tapintású. A manikűröshöz járás sem sznob dolog, hiszen ha valaki szeretne adni magára, ezek az alapok, amiket be kell tartania. A körmeid árulkodnak rólad, ez van.

Személy szerint engem taszít, ha valakinek csúnya a keze. Legyen az nő vagy férfi, mindkét esetben feltűnik, ha valami nem oké. Ha keresel magadnak egy jó körmöst, körbekérdezed a barátnőidet arról, kit ajánlanak, már egyenes út vezet ahhoz, hogy a te kezeid is ízlésesen ápoltak legyenek.

Kell műköröm, vagy nem kell műköröm?
Kipróbáltam, tetszett is egy darabig, de meguntam. Saját hülyeségem volt az a hozzáállás, hogy ha már műköröm, legyen hosszú. Ezzel az volt a baj, hogy a mindennapi aktivitásokban durván akadályozott. A mosogatás szenvedés volt, mert ha rosszul nyúltam a tányérhoz, vagy beleütöttem a mosogató szélébe a körmöm, két napig érzékeny volt nagyjából az egész ujjam. (Jó, ehhez hozzájárul, hogy a fájdalomküszöböm nulla és mínusz 1 között mozog). A rövid műkörömnek pedig véleményem szerint nem sok értelme van, hiszen ha egy kicsit megnövesztjük, géllakkal konkrétan ugyanazt a hatást fogjuk elérni. És még olcsóbb is. Mindenesetre, ha a műköröm mellett döntesz, ne vidd túlzásba. A nagyon csicsa körmök ideje már lejárt. A természetesség a divat, és sokkal szebbnek, igényesebbnek hat, mint az agyondíszített, rettenet karmok. Ja, és még drága is.

giphy

És mizu a géllakkal?
Évek óta járok manikűröshöz, és azt kell hogy mondjam, a géllaknál teszem le a voksomat, minden tekintetben. Meguntam a heti háromszori körömfestést itthon. Rengeteg időt elvesz, mindig belekaptam, pöttyös lett vagy csíkos, soha nem volt az igazi. Hamar elegem lett abból, hogy állandóan lekopott, vagy lepattogott a vége. Ha túl vastagon kentem, három órába telt, mire teljesen megszáradt. Ha túl vékonyan, alig fedett, és még csúnya is lett. Teljesen beleuntam. És miután a műkörömben is csalódnom kellett, kénytelen voltam váltani. Kipróbáltam a géllakkot, és ennél jobb dolog még soha nem történt a kezeimmel. Fél óra alatt kész van, háromezer forint körül mozog az ára. Nem kopik le, nem törik le, nem zavar semmiben. Mintha magadnak festetted volna otthon, csak iszonyú tartósan. A műkörömhöz hasonlóan itt is a köröm folyamatos növekedése, ami egy idő után zavarja az összhatást. Ez nagyjából három-négy hét.

Hogyan válassz formát és színt?
Van, akinél a mandula alakú a nyerő, másoknál a kocka, a többieknél meg a hegyes, ami kifejezetten u-n-d-o-r-í-t-ó, ha nincs szépen megcsinálva. Ha a műköröm mellett döntesz, nem tudod, milyen forma állna jól neked, érdemes mondjuk megkérdezned a körmöst, aki el fogja neked készíteni. Jó esetben ért is hozzá (mert mostanában rengeteg a kókler), és segíteni fog abban, hogy a kézfejedhez és annak alakjához a legjobban passzoló körömformát válasszátok ki. Ez azért is nagyon fontos, mert még ha mellé is lő vele, legalább tudni fogod, hogy mit nem akarsz, mi nem áll jól, és miért keress egy másik manikűröst.

A szín kérdése kicsit egyszerűbb. Nyilván olyat válassz, ami tetszik! Ha nem vagy milliomos, akkor valószínűleg nem hetente jársz körmöshöz. Így mindenképp olyan szín mellett dönts, amit három-négy hétig el tudsz viselni, és jó esetben nem unod majd meg egy hét után. Előfordult már velem is, csak ezért mondom. Azért az sem árt, ha egy kicsit körbenézel a gardróbodban. Próbálj meg az adott időszakodban a legszívesebben viselt ruhák színei, árnyalatai közül választani. Kerüld például a rózsaszín póló – piros köröm kombinációt, mert az például botrány.

nails1

Hosszú vagy rövid?
Döntsd el te, haha! De azért segítek egy kicsit, mivel mindkettőhöz fűződnek élményeim, és akad némi tapasztalatom. Volt hosszú körmöm, amivel egy kínszenvedés volt együtt élni. Én nem tudom, más hogy csinálja, de biztos vagyok benne, hogy ő is legalább annyira szenved, mint anno én tettem. Semmit nem tudtam csinálni. Mindenhez úgy kellett hozzányúlnom, mintha hímes tojás lenne, még egy inget is alig tudtam begombolni. A tollat – mert én még szoktam olyat is használni – máshogy kellett megfognom, hogy egyáltalán írni tudjak vele. Állandóan attól rettegtem, hogy valamibe beleakadok, letépi a körmöm, és ordítani fogok a fájdalomtól. Két hétig. Nem tudtam harisnyát húzni, mert állandóan kiszakadt miatta. Nem tudtam a laptopon elég gyorsan írni, mert zavart. Nem tudtam rendesen használni a telefonomat sem, mert állandóan félrenyomtam. Nem fértem hozzá semmihez. Az viszont biztos, hogy meg lehet szokni a hosszú körmöket, és onnantól már aránylag oké.

Most rövid karmokkal élem a mindennapokat. És nem zavarnak semmiben. Imádom. Nem félek, hogy letörik, mert nincs minek letörnie. Ha a géllakkal együtt – mert ugye most az van rajta – elkezd nőni a körmöm, és már túl hosszú, magamnak is le tudom reszelni. Problem solved. Tudom, a hosszú köröm sokkal nőiesebb (vagy csak az én nagymamám hajtogatja folyton ezt?!), mert a fiúknak van rövid körme. Ez végül is igaz. De én inkább megpróbálom máshogy kifejezni a nőiességem.

Itt van még jó kis kontent