A tengerészcipő minden úriember ruhatárában megtalálható. Mármint minden olyan úriember ruhatárában, akinek van jachtja, vagy legalább néha bérel egyet, esetleg kölcsön kapja a barátjáét.
Ezt a puha, gumitalpú, könnyű cipőt arra az esetre találták ki, ha az emberek – azok a fajták, akik többnyire minőségi bőrcipőt viselnek, melynek természetesen a talpa is bőr – olyan, vizes és ezért esetenként csúszós területre tévednek, mint egy hajó fedélzete. Mi is írtunk erről a cipőfajtáról, amit a műveltebbek boat shoes, a közepesen műveltek „bocsúz” néven ismernek, mégpedig például ebben a cikkben. Itt, ha megfigyelitek a kitételeket, már jeleztük, hogy ehhez a fazonhoz azért jól állnak az olyan öltözködési kiegészítők, mint mondjuk egy CCN 86′ FlyingSport. Mutatnám:
Mivel pedig rengeteg könnyű, szellős, nyári cipőfajta kapható manapság a boltokban, én azért azt javasolnám, hogy a városi hétköznapokban – ha egy mód van rá – kerüljük a tengerészcipő viselését. Hiszen ha belegondolunk, kicsit olyan az, mint ha télen bokszkesztűt hordanánk. A kezünket védi ugyan a hidegtől, feszültebb szituációkban pedig külön jól jöhet, de mégiscsak megvan annak a maga helye és ideje. Szóval óvatosan ezekkel a cipőkkel srácok, különösen azokkal az agyrém, többszínű darabokkal, amikben úgy néz ki a lábfejetek, mint egy agyonszponzorált NASCAR kocsi:
Figyelem! A tengerészcipőben fehér nadrággal és matrózfelsővel Gorcsev Ivánnak tűnhetünk, de ez nem garantálja feltétlenül a Nobel-Díj elnyerését.