Bro Guide

Amikor a “Légy önmagad!” jelent is valamit

By  | 

Ebben a szépen dübörgő kapitalizmusban kétféle üzenet kelendő, de dulván. Az egyik megmondja, milyennek kell lenned, hogy menő legyél, a másik meg azt mondja, hogy légy önmagad. Én azt mondom, legyél olyan, mint Ed Sheeran. 

 

Még mielőtt elrohannál vörös hajfestékért vagy egy gigantikus oroszlánt varratni a mellkasodra, mindenképp olvasd el, pontosan miért is gondolom úgy, hogy a világnak jót tenne egy kicsit több ebből a figurából.

Az úgy volt, hogy pár éve folyton nyomtak a rádióban egy dalt, amivel engem vallatni lehetett volna, annyira utáltam. Mivel csak vezetés közben rádiózom, túl nagy traumát nem okozott a dolog, de elkönyveltem magamban, hogy megint itt egy nyálgép, aki sokezredikként is felszáll a “lehet, hogy nem vagyok jóképű, de nagyokat érzek” vonatra. Azt ugyan el kellett ismernem, hogy a dalszerzői és énekesi skilleknek nincs híján, de azért irritált a csávó rendesen.

Pár évvel később a Singet hallva elsőre nem is esett le, hogy ez ugyanaz a srác, másodikra aztán megörültem annak, hogy elkezdett úgy énekelni, mintha élne. Ez a szám egyből betapadt, de hát amihez Pharrell Williams hozzányúl, az többnyire arannyá válik, úgyhogy túl mélyreható következtetéseket nem vontam le ebből sem, bár némileg revideáltam korábbi álláspontomat.

Aztán pár hete megláttam ezt:

Zeneileg ez sem az én világom (bár a legós nyavalygásnál nagyságrendekkel jobban tetszik), elsősorban a videó fogott meg, egészen pontosan az, ahogyan Ed Sheeran megjelenik benne. Magabiztos, férfias, sportos, ugyanakkor érzékeny és önironikus is − ezzel engem megvett kilóra.

Mi lehet a titok?

Adott egy fickó, akit valószínűleg nem sokan húznának jobbra Tinderen a fotói alapján, az énekhangja viszont könnyen utat talál a női szívekhez. Ergo remekül megélhetne abból, hogy

levendulamezőkön sétálva a lemenő nap fényében pengeti a női lélek húrjait,

kispárnákra és plüssnyuszikra nyomva a nevét merchandise cuccokkal tölthetné meg a tinilányok és a tinilelkű anyukák szobáit. Ehelyett szanaszét varratja magát, úgy tűnik, néhány súlyzót is felemelt az utóbbi időben, és úgy jár-kel a világban, mintha ő lenne a legjóképűbb csávó benne.

Innen

Na ez volt az a pont, amikor kicsit alaposabban utánanéztem, ki ez az Ed gyerek, aki 26 éves korára háromszor töltötte meg a Wembley-t úgy, hogy nem volt mögötte se zenekar, se hátsójukat rázó csajok, csak ő volt a színpadon, meg a gitárja. Mint kiderült, nem azért tart ma itt, mert annyira profi produceri gárda van mögötte, hanem azért, mert olyan alapértékek mentén éli az életét, amelyek ma abszolút untrendinek számítanak, pedig nemigen létezik valóban tartalmas élet ezek nélkül.

Ide

#1 Munka

Manapság egzisztenciát lehet építeni arra, hogy valakinek a valakije vagy, és mindig mindenből a könnyű megoldások a legkelendőbbek. Ezzel szemben Ed Sheeran azt a megoldást választotta, hogy kurva sokat dolgozik.

Ahogyan egy interjúban mondja, a zsenialitás nem más, mint minimum 10.000 munkaórát belefektetni abba, amit éppen csinálsz. 13 éves kora óta készít dalokat, most márciusban megjelent legutóbbi lemezét 10 különböző változatban készítette el. Gyakorlatilag egyfolytában dalokat ír, ami sokszor nyilván terápia is, például akkor, amikor a stúdiómunkálatok közben naponta látogatja haldokló nagymamáját a kórházban, és a felvételek készítését akkor sem hagyhatja abba, amikor a halálhírrel hívják fel.

#2 Bátorság

Ed karrierjét végigkísérik a bátor döntések. 17 évesen Suffolkból Londonba költözött, ahol zenélt az utcán és kisebb koncerthelyszíneken egyaránt, és folyamatosan készített és adott ki anyagokat a saját költségén. Ahelyett, hogy lemezkiadóknál házalt volna, a Myspace-en indította be a karrierjét, így a lemezkiadók keresték meg őt, miután az egyre erősödő közösségi felületeknek hála komoly ismertségre, nem mellesleg elég korrekt jövedelemre tett szert.

Ugrás a mély vízbe

Aztán 2010-ben vett egy repjegyet Los Angelesbe, és elindult a tengerentúlra kapcsolatok és lekötött koncertek nélkül. Sorra lépett fel a város open mic estjein, míg Jamie Foxx fel nem figyelt rá saját klubjában, és fel nem ajánlotta neki a stúdióját és a lakását. Ed továbbra is profi stáb nélkül, a Youtube-ra alapozva építette rajongói bázisát; mire 2011-ben megjelent első, immár profi kiadó által gondozott nagylemeze, már saját kiadású EP-k és single-k sora állt mögötte.

Miután telt házas koncertet adott a Madison Square Gardenben, sokan mondták, hogy a Wembley-ben ezt nem tudná megcsinálni. Válaszul Ed Sheeran 3 estét foglalt le, és háromszor meg is töltötte a legendás helyszínt, mint említettem, csajok és egyéb show-elemek nélkül, egy szál gitárral. De ugyanilyen bátor lépés volt az is, amikor

pár hónappal ezelőtt teljesen eltűnt a közösségi oldalakról, saját bevallása szerint okostelefont sem használ.

#3 Tudatosság

A bátorság rakétájához a rendkívüli tudatosság adja a lendületet, vagyis az, hogy ez a fickó

kb. 4 éves kora óta tudja, mit akar.

Hatalmas erőt és hitelességet ad neki, hogy korán felismerte, a zenélés az ő útja, és míg sok művésznél a tudatosság nettó kurválkodást és manipulációt jelent, addig Ed Sheerannél okos döntéseket. Feltörekvő, folk gyökerekkel bíró zenészként dalt írt a countryból mainstreambe feltört Taylor Swiftnek, sőt végigutazta vele a turnét csak azért, hogy élőben is népszerűsítse a dalt.

Ed és Taylor egyébként országos haverok

Ugyanilyen tudatossággal nem mondott nemet Pharrellnek sem, és nyilván az sem véletlen, hogy Justin Bieber egyik legjobb száma evör szintén Ed nevéhez fűződik.

Hasonlóan tudatos volt az egyéves eltűnés is, amikor kezdett a csapból is ő folyni, illetve kezdte bedarálni a munka és a bulizás véget nem érő váltakozása. Hogy aztán visszatérjen egy lemezzel, amit 10 változaton át csiszolgatott, míg olyan nem lett, amilyet szeretett volna.

#4 Hála

Ed Sheeran egész eddigi életműve tiszteletadás mindannak, ami őt azzá tette, aki: egy kőgazdag popzenésszé, aki azt csinálja, amit a legjobban szeret a világon. Dalszerzési technikája nem túl bonyolult, egész egyszerűen dalban beszél el mindent, ami hozzá kapcsolódik: a családját, a gyermekkorát, aztán a kezdeti éveket, a szerelmeit, az ír ősöket és a show-biznisz darálóját is. Nem szállt el, amikor csak teheti, hazamegy Suffolkba fish&chipsezni, vagy a nagyszüleihez Írországba.

Alázat nélkül nem megy

Multimilliomosként sem felejti el, honnan jött, büszkén vállalja, hogy a fájlmegosztókon nyomuló egyetemisták nélkül ma sehol sem lenne. 2011-ben, miután utolsó független kiadású EP-jével minden promóció nélkül egy hét alatt második lett az iTunes-listán, és ezzel végképp bekerült a zeneipar fősodrába, ingyenes bulit adott egy camdeni bárban. Arra senki nem számított, hogy több mint 1000-en fognak megjelenni, de Ed inkább három koncertet adott, abból egyet az utcán, miután bezárt a hely, csak hogy senki ne menjen haza koncert nélkül.

Ugyanígy énekelt az Afganisztánban szolgáló honfitársaknak is:

#5 Önbecsülés

Valójában ezt kellett volna az első helyen említenem, hiszen a másik négy sem létezik nélküle. Ha a bátorság a rakéta, és a tudatosság a lendület, akkor az önbecsülés az üzemanyag, ami az egész kócerájt hajtja. Szentül hiszem, hogy ez a legalapvetőbb képesség, ami segít megtalálni a boldogsághoz vezető utat.

Az önbecsülést sokan hajlamosak összetéveszteni az önhittséggel, pedig míg az utóbbi azt sugallja, hogy “én értékesebb vagyok, mint mások”, addig az előbbi annyit tesz, hogy “értékes vagyok” másoktól függetlenül, egyszersmind másokhoz hasonlóan − és ez csak látszólag tűnik kevesebbnek. Az tud nyitott és bátor lenni, az mer kockáztatni, aki kellően biztos saját értékes voltában, éppen ezért nem fél átlépni a saját határait.

Vannak, akiknek soha nem adatik meg a stabil önbecsülés, és errefelé is vannak olyanok, akik kemény harcok árán alakítják ki, erősítik meg, hogy aztán Ed Sheeranhez hasonlóan éljék az álmaikat − ami attól függetlenül nagyon inspiráló, hogy szereted-e az adott ember zenéjét vagy sem.

A jó példákhoz pedig nem is feltétlenül kell külföldre utazni:

A stabil önbecsülés persze nem jelenti azt, hogy az ember ne lehetne bizonytalan, vagy ne lehetne benne félelem. Ed Sheeran például azt hitte, a Thinking out loudnál jobb dalt soha nem fog írni, ezzel felért a csúcsra, onnan már csak lefelé vezet az út. De aztán megírta a Castle on the Hillt, és rájött, hogy a dolog nem lehetetlen.

Ahol van önbecsülés, ott kevesebb a frusztráció, a másik ember degradálása, az érzelmi vérszívás. Ahol mindez még tehetséggel, alázattal és céltudatossággal is párosul, ott olyasvalami jöhet létre, ami milliók életét teszi jobbá. Azt hiszem, ha többször hagynánk előtörni a bennünk rejlő Ed Sheerant, boldogabb világban élhetnénk.