Bro Guide

A japán whisky legendája

By  | 

Járjunk utána, mert valami készül a felkelő nap országában, amit akkor is érdemes kipróbálnod, ha neked csak a Balaton a Riviéra, csak a Ballantine’s a whisky, vagy úgy egyáltalán inkább csak a VBK-t tolod egész nyáron. Mondtuk már, és fogjuk még, próbáld ki, érdemes.

Először is biztos, hogy whisky? Nem whiskey? A szemfüles olvasó (és mindenki, aki kettőnél több percet foglalkozott a témával) észrevehette, hogy a jelen írásunk tárgyát képező, alkohol tartalmú italnak bizony két eltérő írásmódja is dívik. De vajon van-e különbség, vagy csak az „e” betűvel nyelvészkedünk virtuóz módon? Még szép, hogy van, és a megoldás, mint oly sokszor, végtelenül egyszerű. Az elnevezés attól függ, melyik országból származik a nedű. Ha skót, kanadai vagy japán, akkor whisky. Ha Írországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban készült, akkor meg whiskey. De van egy trükk, amivel tök egyszerűen el tudod dönteni a grammatikai dilemmát: ha a származási ország angolszász területen használt nevében van „e” betű, akkor whiskey, ha nincs, whisky.

A gyorstalpalót le is tudtuk, praktikusat is mondtunk, jöhet

egy kis történelem.

Mi a whisky? (Ezentúl „e” nélkül, merthogy látni fogjuk, ez alapvetően skót, és arrafelé ez a helyes.)

Röviden: erjesztett gabonapárlat.

Mi a párlat? Desztilláció eredményeként keletkező folyadék. Akkor meg mi a desztilláció? Nem, semmi csillagászat nincs benne, ennél egyszerűbb. Valamilyen folyadék forralása, majd a forrás következtében keletkező gőz újbóli cseppfolyósítása.

Well, well. De miért jó ez az egész?

Azért, mert ezzel az eljárással folyadékokat lehet szétválasztani olló nélkül, vagy épp szilárd anyagot lehet kiválasztani folyadékból, melynek eredménye esetünkben az erjedt, gabonamentes, aranybarna itóka, a whisky.

Becks a Haig Club reklámjában.

Az eljárás – mily meglepő – meglehetősen régi,

már Arisztotelész is írt róla, hogyan lehet ezzel a módszerrel tengervízből ivóvizet lepárolni.

Illatszerek készítésére használták már a perzsák is az i. e. 1700-as években, de ez még nem volt whisky. Ahhoz ugyanis kellettek a dalia skótok és a rettenthetetlen írek úgy 900 évvel ezelőtt. Bár a legenda szerint már a kelták is készítették, és uisgebeatha néven kínálták, ami “élet vizét” jelent, és lehet benne igazság, tekintettel arra, hogy megfelelő számú korty whisky után az embernek kedve támad ezt ismételgetni.

Az tény, hogy

az első írásos emlék a skót whiskyről 1494-ből származik,

amikor is Friar John Cor 8 zsák malátát rendelt, amiből aztán 1500 üveg aquavitae-t (élet vize) gőzölt − a vásárlók nagy örömére. Bár már 1404-ben feljegyezték egy ír klán vezetőjének elhalálozását, amit egy gyanúsan hasonló ital túlzott mértékű fogyasztásának tulajdonítottak. Valószínűleg mindkét történet igaz.

Hogy jönnek ide a japánok?

Ahogyan a skót és az ír atyafiak egyre messzebb barangoltak a világban, úgy terjedt el egyre inkább az elixírjük is. Legelőször az Újvilágban, ahol a gabonalé-mánia hatására még a szesztilalom idején is engedélyezték − egyedüliként − a whiskyt. Orvosilag. Receptre felírva.

Shinji Fukuyo, a Suntory top keverője

És akkor jöjjenek végre a japánok, merthogy − a témában kevéssé jártasak számára talán meglepő módon − ők a legnagyobb whiskygyártók Skócia és az USA mögött. Ráadásul a legjobbak is, noha a

japán párlat csupán 2008 óta ismert szélesebb körben.

Ekkor történt ugyanis, hogy egy 20 éves Yoichi a legjobb Single Malt, illetve egy 30 éves Hibiki a legjobb Blended whisky díját nyerte el a World Whisky Awardson, ami lényegében a gabonapárlatok Oscarja.

Fun fact: Mi az a single malt, és mi az, hogy blended? A blended keverék, eltérő évjáratok, akár eltérő lepárlók, eltérő hordóban érlelt párlatok házasítása, míg a single malt kizárólag malátából készült, és ugyanabból a párolási szériából való. Tehát ha blended, akkor abban az üvegben, amit a kezedben tartasz, olyan whiskykeverék várja a levegőt, amely több hordóban töltötte az elmúlt 8, 10, 12, 17, 18, 21 évet, nem egyszerre készült − akár többféle gabona párlatából.

A japán whisky egyébként egy nullával rövidebb, csupán 90 éves történetre tekinthet vissza.

Első párlóüzem: 1923, Yamazaki (japán város), az üzem neve: Suntory.

A történet eredete egyébként so japán. Az üzemet alapító Shinjiro Torri elküldte legjobb tanítványát, Masetsaka Taketsurut nyugatra, hogy a skótoktól tanulja ki a mesterséget.

A padavan hazatérve, oldalán skót feleségével, Ritával újabb üzemet alapított, ami a Nikka nevet kapta. A japán whiskygyártás az 1970-es évek cseresznyevirágzásnyi fellendülését követően jó pár hullámvölgyet átélt, köszönhetően a sajátos helyi adópolitikának. Eszerint ugyanis

a hazai előállítású alkohol jóval drágábban kerül a polcokra, mint az import.

Azonban a fent említett nemzetközi sikereknek hála a 2000-es években újból virágzásnak indult az ipar, és mára döbbenetes módon le-leiskolázza a hagyományos whiskynagyhatalmakat.

Mitől más?

A gyártási eljárás az eredeti skót hagyományokon alapszik, az alapanyagként szolgáló maláta és árpa szintén Skóciából jön. Az érlelés során használt hordó azonban a japán mizunara nevű tölgyfából (is) készül, mely egyedi karaktert és ízt kölcsönöz.

Japánban a nyár meleg, néha forró, a tél hideg, így különösen extrém hőmérséklet-ingadozások érik az érésben lévő nedűt, nem úgy, mint a jóval kiegyensúlyozottabb klímájú Skóciában. Emiatt aztán gyorsabban is érik a whisky, s a hordót adó fa behatása is intenzívebb.

Persze a japán whisky nem is lenne igazán japán, ha nem csempésznének bele valami kis technikai innovációt: különféle alakú lepárlótornyok (mások többnyire egy fajtát használnak), más és más élesztők vagy a különleges gabonakeverékek erjesztésével való kísérletezés. Érdemes továbbá kiemelni, hogy a japán lepárlók skót és ír társaiktól eltérően nem osztják meg egymással termékeiket, így biztosra vehető, hogy egy adott gyártó palackjába kizárólag a saját üzemében készült „életvize” kerül.

Jöhetnek a legmenőbb tételek, íme:

#1 Yamazaki

gyártó: Suntory

Kezdjük azzal, amelyik elsőként elindult a világhír útján. Történt ugyanis az Úr 2003. évében, hogy Bill Murray az Elveszett jelentésben kimondta a tutit: „For relaxing times, make it Suntory time!”.

Suntory a japán gyártó neve, s ugyancsak 2003-ban aranyérmet nyert az Egyesült Királyság Nemzetközi Alkoholversenyén egy 12 éves Yamazaki whiskyvel.

#2 Hibiki

gyártó: Suntory

Személyesen kóstoltam meg a nedűt, amely a fent írt mizunara tölgyfahordóban ért, idestova 17 éven át. Aztán pont érettségi előtt üvegbe tömték szegényt, hogy elhozza kóstolójának virágos aromákat csillogtató, lágy, gyümölcsös illatú varázsát. (Kezdődik bmeg… − a szerk.)

A szakértői ajánlás szerint orral érezni benne előbb rózsás, majd őszibarackos, dinnyés, ráadásként enyhe citrusos jegyeket. Íze édeskés, karamellás, csekély vajas jelleggel, mélyebben szolidan fűszeres vaníliás, melyet a már említett japán tölgy karaktere koronáz meg.

Röviden: nagyon király!

Tisztán vagy kevés jégre töltve ajánljuk, egy üvegért alig 50 000 forintot hagyunk a kasszánál. Bagatell.

#3 Taketsuru

gyártó: Nikka

Hasonló árban találjuk a 17 éves Nikka Taketsuru whiskyt. Ha figyelmesen olvastál eddig, ismerős a név, hisz’ a skót misszióból hazatérő japán whisky atyja, Taketsuru első lepárlójának nevét viseli. 2014-ben és 2015-ben World Whiskies Award aranyérmes. Ezt spanyol, ún. oloroso sherrys hordóban érlelik (sherry: fehér szőlőből készült likőrbor). A whisky blended, azaz többféle párlat házasított elegye. Illata trópusi gyümölcsöket idéz, enyhe eukaliptusz-, vanília-, tölgyfaaromákkal. Ízében az ír whiskykhez áll közelebb, enyhén olajos, gyümölcsös, fűszeres, kiegészülve némi vaníliával, enyhe csokoládéízzel.

#4 Yamazaki

gyártó: Suntory

Ha valami igazán exkluzívra vágysz, próbálj ki egy 18 éves Yamazakit a már említett Suntorytól, laza 110 rugóért rossz biztosan nem lehet. Blended whisky, különleges, három különböző hordóban érlelt párlat keveréke. Többszörös aranyérmes, igen kedvelt világszerte. Testes, komplex, színében is sötét, amit el is várunk tőle már ebben a korban. Illata gyantás, olajos, enyhe citrusos, gyümölcsös jegyekkel tompítva. Íze földes, tölgyes, virágos, enyhén füstös. Lecsengése rendkívül hosszú, lendületes, komoly whisky, leginkább rutinos kóstolóknak, avatott torkoknak javalljuk jéggel vagy szódával.

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás