Aki igazán trendkövető, az manapság szinte mindennap hálát adhat valami új, csodálatos hóbortért, amelyet a folyamatosan változó divatipar ajándékoz nekünk; munkát, hivatást, életcélt teremtve ezzel minden nehéz sorsú Insta-celeb, stylist és divatdiktátor számára. Most úgy tűnik, a fenntarthatóság lesz az új csillámpóni. Éljen.
Nagyjából főállásban illik űzni a „trendkövetést” annak, aki nem akar lemaradni és esetleg elkövetni azt a hibát, hogy a múlt heti divatnak megfelelő outfitben lép ki az utcára. Az utóbbi időben már nem tavalyi meg nem szezonális darabokról beszélhetünk, hanem
az utolsó Insta-frissítés óta eltelt idő lett a mértékegység.
Idén, ha az első medencézős napokra beszerezted a pegazusos gumimatracot, azt hihetted, hogy te leszel a nyár királynője, és már csak a megfelelő koktélt kell kiválasztanod, továbbá berendelned az aktuális trendeket követő, ám barnulásra tökéletesen alkalmatlan fürdőruhádat.
Aztán…
Pár héttel később meg döbbent arccal nyugtáztad, hogy valójában a pegazus már gagyi, helyette egy gumipillangón kellene feszítened valamelyik egzotikus tengerpart habjai között.
És jó lenne, ha mindezt egy szőrös papucsban slattyogva tennéd a 40 fokos homokban. Én még a szobapapucsokra hajazó, cipőnek induló, ám valami furcsasággá mutálódó lábbeliket sem dolgoztam fel, amikor lecsapott ránk ez a szőrös trend. Kész szerencse, hogy egyrészt nem hoznak lázba a tiszavirág-életű trendek, másrészt tudom, hogy mire megvenném, már úgyis ciki lenne.
Ízlések és ficamok
Nyilván nem az a lényeg, hogy összeütköztessük az ízlésficamainkat, és megpróbáljuk kideríteni, a szőrös papucs vagy a melltartó méretű croptop viselése-e a parább. Ízlésről, vallásról és még jó néhány dologról okos ember nem vitatkozik. Ráadásul mire eldőlne, ki az égőbb, addigra már új trendeket fújna felénk a szél, és menne mindkettő a levesbe.
Az igazi baj pedig itt kezdődik
A fast fashion cégek 1 szezonra (se) életképes darabjai, az óránként változó trendek és a közösségi média pénztárcánk felett gyakorolt, egyre növekvő hatalma óriási pazarláshoz vezet. Senki ne értsen félre, nem ültetek fákat szabadidőmben, és nem szedek szemetet a körúton hazafelé sétálgatva, mi több, a szép ruhákat és a plázák üzleteit sem vetem meg.
Viszont időről időre azért bennem is felmerül a gondolat a szekrényem előtt ácsorogva, hogy
mennyi pénzt tettem már olyan ruhákba, amelyeket jóformán nem is viseltem.
Rengeteg cucc ment már ebből elajándékozásra, szeretetszolgálatokhoz vagy éppen a kukába. De míg az első kettővel inkább hasznot, mint kárt okozhatunk, addig sajnos még mindig a harmadik eljárás a leggyakoribb. Aztán meg hangos felhorkanással és hümmögő megosztásokkal nyugtázzuk, hogy idén már augusztus 2-án „ünnepelhetjük” a túlfogyasztás világnapját, vagyis ekkorra használtuk el a Föld egy évnyi erőforrásait.
Kényelmetlen igazság
Tudom, hogy ez nem túl fancy téma, de az sem lesz az, amikor az ebayről rendelt, ultramodern és letisztult megjelenésű palackunkba (mert ugye a kiürült PET-palackot újratölteni vérciki) nem jut majd csapvíz.
Vagyis van baj.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy már a nagy divatcégek is elkezdtek foglalkozni az üggyel. Márpedig nincsenek egyszerű helyzetben, amíg te meg én (köszönhetően persze többek közt az ő remek marketingjüknek) azt hisszük, hogy tavalyi göncöt idén is felvenni gáz, és inkább vásárolunk szezonális darabokat pár ezerért, mint örök kedvenceket kicsit mélyebbre kotorva a pénztárcánkban.
Akármennyiből is gazdálkodhat az ember, a csúf igazság az, hogy a 100 ezer elköltött forintból vett 10 minőségi darabbal mégiscsak többre mennénk, mint az ugyanennyiből felhalmozott 30 darab akármivel, aminek a 70%-a hónapokig sem tart ki.
Halvány reménysugár
A tudatosság ma már választás kérdése, és ha egyszer belekezd az ember, akkor érdemes rendesen csinálni. Ha arra tudunk figyelni, hogy
ne vegyünk olyan sminkecsetet, ami cuki nyuszikból, vagy olyan hajkefét, ami kevésbé cuki vaddisznókból készült,
akkor talán azokat a márkákat is preferálhatnánk, amelyek igyekeznek némi észszerűséget vinni a fogyasztói társadalom kiszolgálásába.
Környezetbarát, vegán sneaker a Pumától
Vannak például cégek, amik az óceánból kihalászott műanyag szemétből készítik el a cipőik és ruháik varrásához használt cérnáikat. A Nike pedig már odáig jutott, hogy dizájnereik nem párosítanak össze olyan anyagokat termékeik tervezése során, amelyek a későbbi újrahasznosítást nehezíthetnék.
A világ 64 vezető divatmárkája (ők a globális divatipar 7,5%-át teszik ki) tette le a voksát egy olyan egyezség mellett, amely egy intenzívebben cirkuláló újrahasznosítási trendet szeretne meghonosítani. Köztük van többek között az adidas, az ASOS, a Lacoste, a H&M, a Kering konglomerátum (Balenciaga, Gucci, Saint Laurent és mások) és a VF Corp (Timberland, Vans, The North Face).
Az optimális jövő
Az igazi trendugrás azonban még ezen is túlmutat, egészen odáig, ahová a Spotify, a Netflix, az Airbnb, az Uber, de még a mi kis kemény kerekű Bubink is szeretne elvezetni minket a
„using rather than owning”-
életérzés elsajátításával.
Valójában érthetetlen, hogy mindez miért csak most kezd terítékre kerülni a divat vonatkozásában. Hiszen ha filmeket, zenéket már régóta nem gyűjtögetünk CD- és DVD-állványon, ha költséges autófenntartás helyett már inkább csak bepattanunk valaki mellé (amikor az tényleg indokolt), és inkább élünk egy idegen lakásában, ha külföldre utazunk, minthogy kisajátítsunk egy hotelszobát, akkor
a jelentős százalékban sosem hordott ruháinknak miért tartanánk fenn több négyzetméternyi gardróbot?
Különböző civil lakossági kezdeményezések már eddig is léteztek ez ügyben a közösségi média felületein adásvételi és csereberecsoportok formájában, de ezek egy ekkora méretű gazdasági szektor szempontjából marginálisnak mondhatók.
Ha azonban a divatipar egyszer ténylegesen képes lesz eljutni odáig, hogy a ruhák bérlése, kölcsönzése trenddé váljon még a legelhivatottabb gardróbépítők és a legfinnyásabb divatguruk fejében is, akkor talán tényleg léphetünk egy nagyot előre a tudatos fogyasztás irányába és egy jelentőset hátra a túlfogyasztás tekintetében.
A H&M Conscious-kollekciójának néhány darabja
Természetesen számos kiküszöbölendő buktató rejlik egy ilyen mechanizmusban, ami nem olyan könnyen áthidalható, mint egy Netflixes vagy Spotifyos szellemi termék kölcsönzése esetén, de ha a Holdra eljutottunk, sőt a szilikonpántos melltartót is pánt nélkülire tudtuk cserélni, akkor az emberiség erre is képes lesz.
Ha még többet olvasnál a témáról, itt megteheted.