Bár a másoktól jövő hazugságokra legtöbben érzékenyek vagyunk, önámításból szinte mind jelesre vizsgázunk bármikor anélkül, hogy az valaha kötelező tantárgy lett volna. De csak az merje ezt a szemünkre vetni, aki még sosem győzködte magát arról a 100. cipő/táska/parfüm megvásárlásakor, hogy anélkül a darab nélkül élni nem lehet.
Az önámítás szerintem kicsit olyan egyébként, mint a kegyes hazugság. Természetesen csak egy bizonyos határig, amin túl inkább nettó ostobaságnak mondanám.
De kell néha egy kis porhintés a saját szemünkbe is, hogy szebb legyen a világ.
Persze ezzel a média, a reklámok és a palik kezére is játszunk, mert így sokszor nekik már nem is kell erőlködni, megidealizáljuk mi a dolgokat, de hát istenem, mi nők vagyunk, állítólag ehhez is (jobban) értünk. Meg
nehogy már más hazudjon nekünk, ha arra mi magunk is képesek vagyunk.
A legjobb kamugyűjteményeket pedig egészen biztosan a hétvégi, esetleg csütörtöki vagy szerdai, sőt hardcore partikirálynők esetében már a kedd esti mulatozások alkalmával lehetne csokorba fűzni, kiadatni, aztán a bestsellerek polcairól tanmeseként árulni. És most kivételesen tényleg nem azokra a gyöngyszemekre gondolok, amiket néhány akciós koktél után elszánt amorózók próbálnak a fülünkbe duruzsolni egy szebb éjszaka reményében, bár az terjedelemben simán verné az Encyclopedia Britannicát.
Amiről most szó van, az a csillámporos, mindent IS megszépítő púderes maszlag, amit az alkohol mellett mi borítunk magunkba és magunkra az önámítás és a fényesebbnek tűnő partik reményében.
Jöjjön néhány a kedvenc szombat esti hazugságokból, amiket te is mantrázol (kérdezd csak meg a barátnőidet).
#1 „A magas sarkú igazából kényelmes.”
Oh, hogyne… pláne, amikor arra készülsz, hogy letwerkeled az összes riválisod a parkettről estétől hajnalig, miközben már 10-kor a tükör előtt állva a könnyeidet törölgeted. És nincs is annál szebb látvány, mint mikor már a szórakozóhely előtti sorakozónál a barátnőd vállát markolászva, féllábas gólyapózban próbálsz alig erőltetetten a közeledben héderelő fickóra mosolyogni.
Ja bocs, de van, amikor néhány shot után helikopterező modellt játszva próbálsz meg egyensúlyozni 22 cm-en. Bár a kedvencem akkor is a hajnal 3-4 magasságában fellelhető rokkant turnus, aminek tagjai távolról sem józanon és szemmel láthatólag baromira fájó lábakon, sérült vadként próbálnak meg hazaevickélni a belváros macskaköves útjain, az ilyenkor támadó, lepattanóra játszó hím egyedek legnagyobb örömére.
Biztonságos távolból nézve olyan az egész, mint egy jobb fajta David Attenborough-film a párzásra kész nősténymacskák viselkedési mintázatairól. De persze te – ahogy anno sokszor én is – még fájó lábad jegelése közben is azt szipogod, hogy nem is volt annyira kényelmetlen az a cipő.
#2 „Alapozás nélkül is jó lesz a buli.”
Mondja a tudatos éned, aki már gondolatban a másnapi teendőkre koncentrál. Aztán 20 perc csendes, decens készülődés után valahogy úgyis csak előkerül az a shotos-/pezsgős-/boros-/söröspohár, a jó ég tudja, honnan. Pedig jó elgondolás volt, és már a próbálkozásért jár a taps, de legbelül te is, én is, mind tudjuk, hogy annyira nem szórakoztató egy fancynek álcázott kocsma sem, hogy ahhoz ne kelljen legalább egy kis (az idő előrehaladtával egyre több) alkohol.
#3 „Ez a dugipénz.”
Na ez már az egészen pro szinten bulizók mentsvára. Azoké, akik tudják, hogy úgyis addig esznek, de leginkább isznak, amíg a tárcájukban egy fillér is akad. Aztán hajnalban meg jön a döbbenet, hogy tökhintó helyett az éjszakai járatok illusztris társaságot felvonultató, keleti (pályaudvaros) kényelemmel ellátott álomjáratain kell hazafele döcögni, mert taxira már nem maradt.
Elég egy-két ilyen hazaút, aztán
az életösztön, a rafináltság és az undor életre hívja a nagy ötletet, a mindenhová rejtegetett dugipénzt,
amivel saját magunk számára igyekszünk hülyebiztos megoldással előállni.
Ami egyébként legalább olyan jó gondolat lenne, mint a bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után aktiválódó műveltségi kérdések a telefonon, amik a „de hát én még mindig szeretlek” jellegű szégyenletes üzeneteket lennének hivatottak meggátolni. Kár, hogy a magyar ember fifikás, a magyar hölgyek meg még inkább,
az ittas magyar nővel pedig nincs, aki kibabrál.
Így hidd el, hiába rejtegetsz a cipődbe, a melltartódba vagy az alakformáló harisnyádba életmentő forintokat, ha igazán hardcore-ban nyomod, a hajnali taxira várva ugyanúgy ruppótlan leszel.
#4 „Ma tutira nem beszélek melóról.”
Vagy a nyomorult vizsgákról. Mondjuk a fősuli alatt a vizsgaidőszakokat leszámítva még meg is ugorható ez a bölcs fogadalom, na de onnantól kezdve, hogy munkára adod a fejed, egy témád már biztosan lesz, bárkivel is indulsz neki egy kis kikapcsolódásnak. Milyen szép is ez. A palid (esetleg a családod) mellett a legjelentősebb faktor, ami miatt újra meg újra úgy érzed, hogy bele kell vetned magad még egy fárasztó hét után is a dohányfüstös, túlzsúfolt és mindenképpen túlértékelt nagyvárosi éjszakába, az minden bizonnyal
a gyökér főnököd, a retardált kollégád, az aktuálisan elcseszett projekted vagy a ki nem fizetett bónuszod.
És te miről fogsz témázni minimum az este felében? Hát nyilván erről. Veregesd meg a vállad, aztán nyugtasson a tény, hogy a szomszéd asztalnál ülők esetében sincs ez másként.
#5 „Itt mindenki túl fiatal.”
Nem. Bocs, de tényleg nem. Hidd el, nekem is pont olyan szar leírni, mint neked belegondolni, hogy
aki 1999-ben született, az legálisan issza el előled a piát.
Jah, hogy te akkor már érettségiztél, házasodtál, vagy épp gyereket szültél? Hát, az is szép teljesítmény. De csak hogy tovább rontsam a hangulatot, jövőre már az is a vesédbe könyökölhet a pultnál, aki a 2000-es világvégevárás időszakában született. Puffogás helyett nézd inkább a dolog jó oldalát: ezek szerint elmaradt a világvége.
#6 „Ma úrinő maradok, bármi is történjen.”
Ez úgy szokott kezdődni, hogy visszanézed a képeket, a videókat, meghallgatod a sztorikat, aztán miután minden bőr leégett a képedről, megfogadod, hogy soha többet nem iszol, és szórakozóhely közelébe sem mész. Aztán eltelik egy hét, neadjisten kettő, és belátod, hogy te is csak emberből vagy, szóval nem bünteted tovább magad, de azért fogadkozol, hogy most nem leszel annyira vállalhatatlan.
Csak lenézel a buliba, nem is fogsz inni,
max. egy pohárral, esetleg kettővel, de még véletlenül se eshet meg olyan, hogy a hátadon pörögsz a színpad közepén, miközben a menekülő exed után kacsintgatsz. Aztán hajnal kettőt üt az óra, te pedig ott pörögsz a porondon, miközben a barátnőid próbálják a koktélrucidba visszatuszkolni a segged.
#7 „Ma este nyitni fogok új emberek felé is.”
Van, akinek ez megy is, szerencsére. Van, akinek meg jobban is, mint kellene. Na de léteznek olyanok is szép számmal, akik akár otthon is maradhatnának, hiszen a környezetük egyetlen érzést vált ki belőlük, ami inkább emlékeztet egy irritáló bőrbetegség tüneteire, mint bármiféle boldog bizsergésre.
Ők azok, akik már unják a haverjaikat, de azért annyira nem, hogy másokkal pajtizzanak, és akik állandóan rinyálnak, hogy be kellene már pasizni, de a feléjük mosolygó tekintetek felé csak villámokat szórnak. Mondjuk veszteség nem feltétlen ér ezzel senkit, de a fogadkozások utáni #sameshit-effektek azért megmosolyogtatóak.
#8 „Biztosan nem fogok írni neki.”
Ezt a klasszikust időről időre mind behúzzuk. A bölcsebbek telefonjaikat inkább vigyázó kezekbe adják, esetleg otthon hagyják, de az esetek elenyésző százaléka az, amiben ezek a próbálkozások nem puszta önámításként realizálódnak. Hiszen egyszer visszakapjuk a készüléket, mi több, egyszer haza is érünk.
A pezsgőmámoros magány pedig csak még mélyebbről jövő gondolatokat vet a klaviatúrára.
Öröm az ürömben, hogy addigra talán már legalább annyi elpárolog a piából, hogy némi értelmük is lesz az összehányt okfejtéseknek.
#9 „Most tényleg beleférek egy clutchba.”
Én nem tudom pontosan, hol, mikor vagy miért alakult ki az a szokásunk, hogy az egész életünket hurcoljuk magunkkal egy táskában, de ma már kb. alap, hogy még bulizni is utazótáskával indulunk, amiben minden eshetőségre felkészülve tusfürdő, 2 váltás ruha, csavarhúzó és némi hidegélelem is van. Ismerős? Nyilván nálad is előkerülnek azok a táskák, amikbe még a pénztárcád se fér bele, de kevés kivételtől eltekintve sosem azok a befutók.
#10 „Ma tánc lesz.”
„Nem lődörgés, nem hínározás, nem kínos vonaglás, hanem olyan igazi videoklipes és/vagy revüestes szexi táncshow, amire majd minden pasi nyála csorog, mert már ellestem, J.Lo hogy csinálja, meg iszok is majd, ami ugye segít, meg hát érzem is, hogy dög vagyok ebben a cuccban.”
Nos, nem.
Ez még mindig nem megy, szóval inkább csak topogj, az stílustól függetlenül mindenre jó lesz. És még lehet, hogy ezzel a megoldással teszed a nagyobb szívességet magadnak és a világnak is.
+1 „Nem azért megyek, hogy pasizzak.”
Ezt direkt hagytam a végére, hiszen alapjáraton inkább csak a szingliket érintő, egyébként pedig a legtöbbet bizonygatott hazugság. De attól még az esetek túlnyomó többségében ez a kinyilatkoztatás kamu. Mert lássuk be, még mindig a szórakozóhelyek bátorító homályában a legkézenfekvőbb ismerkedni, ahol
neked a szexi ruci, a férfiaknak meg az alkohol ad önbizalmat.
Ahol a tömeg a simulásra, az alig fények az álcázásra, a hangos zene pedig a kínos csendek és az erőltetett ismerkedő dumák minimalizálására ad lehetőséget. Szóval ha szingli vagy, mondj bármit is, mindig erős érv lesz a bulizás mellett az ismerkedés lehetősége.
Keep your head up, sis!
Bármilyen kegyes hazugsággal is induljon egy este, egy kaland vagy egy kihagyhatatlannak tűnő vásárlás,
amíg a lelked mélyén tudod, hogy az csak mindent megszépítő csillámporos púderezés, addig nincs nagy gáz.
Hisz’ nem érdemes elfelejteni, hogy ami a lelkedet boldogabbá teszi, attól a tested is megszépül.