Bro Guide

Aki ficsúrból lett a legjobb rosszá

By  | 

Pár napja töltötte be a negyvenet a jóképű brit, aki egy elvesztett fogadás miatt lóg egy tetoválással Leonardo di Capriónak, aki mindennél jobban gyűlöli a hazugságot, és aki majdnem mindennél jobban szereti a kutyákat. Tom Hardy művész úr munkásságának intenzív rajongást jól palástoló, higgadt méltatása következik.

Mielőtt továbbmennénk, javaslom, nézd meg, majd mentsd el gondosan az alábbi rövid videót, így ha valaha szar napod lesz, mindig feldobhatod azzal, hogy megnézed, ahogyan a 21 éves Tom Hardy megnyeri egy reggeli műsor férfimodell-versenyét:

Összehasonlításképpen egy fotó a közelmúltból, igazolandó a tényt miszerint mindig van remény.

Alig húsz év alatt a cargo nadrágos, szandálos nyikhajból milliók kedvence lett, akit a GQ rendszeresen beválaszt a világ 50 legjobban öltözött férfija közé, és aki egy azok közül a klasszikusan képzett európai színészek közül, akik az utóbbi években új életet lehelnek Hollywood szuperprodukcióiba.

A problémás gyerek

Tom Hardy soha nem volt az a csiszolatlan gyémánt, aki az isten háta mögött várta, hogy értő szemek meglássák benne a fantáziát, vagy akit Harrison Fordhoz hasonlóan a rendező házában elvégzett ácsmunkák juttattak volna a filmtörténet egyik legkultikusabb szerepéhez. Ő felső középosztálybeli művész szülők egyetlen gyermekeként nőtt fel Nyugat-Londonban, király magániskolákban tanult,

mindene megvolt, csak a jó jegyek meg a rendes magaviselet nem akart összejönni az istennek sem.

Szülei bölcsen hagyták, hogy szabadon foglalkozhasson azzal, ami igazán érdekli, és ami leköti sokszor meglehetősen destruktív energiáit: a színészettel.

Először a középsuli drámaszakkörében, majd neves színitanodákban tanulgatta a mesterség fogásait, közben viszont a kelleténél szorosabb viszonyba keveredett az alkohollal és a drogokkal. Ahogyan egy tavalyi, Esquire-nek adott interjúban fogalmazott,

volt idő, amikor az anyját is eladta volna egy kockányi crackért.

Pedig ami a szakmát illeti, jól alakultak a dolgok, sokan felfigyeltek a tehetséges fiatal színészre, és 2001-ben, 24 évesen behúzta az első komolyabb hollywoodi szerepet is Ridley Scott Szomáliában játszódó háborús thrillere, A sólyom végveszélyben katonájaként.

Arthur, az orángután

Az, ahogyan a színész kikecmergett a karrierjét, sőt életét is veszélyeztető függésből, jól mutatja, melyek azok az erények, amelyek ma az egyik legkeresettebb művésszé teszik. Mindenekelőtt Tom Hardy

kegyetlenül őszinte mindenkihez, leginkább önmagához.

Kellően intelligens ahhoz, hogy a showbizniszt és a saját életét beborító máz mögé nézzen, és a józan paraszti ész gyakorlatiasságával szemlélje a dolgokat. Miután a John Woo rendezővel egyeztetett találka helyett egy ismeretlen ágyban ébredt egy meztelen férfi, egy fegyver és egy macska társaságában, itt volt az ideje, hogy átgondolja az életét:

“Tom, fel kell kelned, mert fontosabb teendőid vannak, minthogy egész nap itt recskázz. Nonszensz, amit csinálsz, hisz te is lehetőségekkel születtél, mint mindenki más.”

Hardy 2003 óta józan, de tisztában van vele, hogy az addikció démona élete végéig hű társa lesz.

Churchillhez hasonlóan, aki egy fekete kutya alakjában jelenítette meg saját depresszióját, Tom Arthur, az orángután metaforáján keresztül beszél saját önpusztító késztetéseiről, amelyeket soha nem hagyhat figyelmen kívül, időről időre jelzik létezésüket.

A fentiekből következik, hogy Tom mindennél jobban gyűlöli a porhintést, a hazugságot, amit ráadásul mérföldekről kiszúr, hiszen ő maga is profi benne.

A színészet szerinte ugyanis lényegében nem más, mint professzionális hazugság,

a színész lényegében nem csinál mást, mint elhiteti magáról, hogy másvalaki, mint valójában.

Mániákus őszintesége nem teszi népszerűvé az újságírók körében, könnyű ugyanis kihúzni nála a gyufát, és olykor egy rossz kérdés az addig kenyérre kenhető szépfiút fél másodperc alatt arrogáns seggfejjé változtatja – ezzel számolnia kell mindenkinek, aki vele akar dolgozni.

Woody, a kutya

Nyilván az sem véletlen, hogy Hardy szenvedélyesen szereti a kutyákat. Olyannyira, hogy külön Twitter oldal üzemel ezt a szenvedélyét dokumentálandó, és az igazi hard core rajongók tudják, hogy Tom szívesebben fotózkodik a kutyájukkal, mint velük.

Felesége és ő két befogadott kutyájukkal éltek együtt, akik közül az egyik, Woodstock idén júniusban elpusztult, nagy bánatot hagyva maga után Tom és a rajongók szívében egyaránt.

Tom és Woody

Egy idei, Vanity Fairnek adott interjúban beszél arról, mennyire lenyűgözi a kutyák őszintesége, és az az irracionális rajongás, amivel az ember iránt viseltetnek, aki arra egyébként teljességgel méltatlan.

Az ideális rendező

Tom Hardyval tehát egyáltalán nem könnyű együtt dolgozni. Mérhetetlen alázat van benne a szakmája iránt, ezerrel tolja a method actinget, tehát nemcsak eljátszik egy karaktert, hanem igyekszik minél inkább átlényegülni az általa játszott emberré.

Viszont eléggé kiszámíthatatlan, hogyan tör utat belőle a felgyülemlett feszültség. A visszatérő nehézségekkel terhes, epikus hosszúságú forgatásán például

a két mániákus, Hardy és a rendező Alajendro Iñárritu egy stábtagok előtti bunyóval eresztette ki a gőzt,

de végül békében váltak el, és azóta is mindketten a legjobbakat nyilatkozzák a másikról. A bunyó emlékét pedig egy ikonikus póló őrzi:

Van azonban Hollywoodban valaki, aki jól tud bánni Hardy szeszélyes és energikus természetével. Az arisztokratikus finomság aurájával körbe vett, csavaros észjárású mesélő,

Christopher Nolan

az Eredet és A sötét lovag: felemelkedés után a nemrég bemutatott Dunkirkben immár harmadszor dogozott együtt Hardyval, és úgy tűnik, őneki megvan a kulcsa hozzá.

A színész egyszerűen csak “kibaszottul zseniális filmkészítő”-ként emlegeti a brit rendezőt, aki hagyja, hogy a színészei megvalósítsák a saját ötleteiket, de

egy egyszerű “Ennyi elég lesz, köszönöm”-mel ki is jelöli a határokat.

Márpedig úgy tűnik, az ilyen érzékeny és zabolátlan lelkeknek, mint Hardy nem üres smúzolásra, hanem világos koncepcióra és jól kijelölt határokra van szükségük – talán nem véletlenül van Hardynak sok katona barátja és egy erős vonzalma a hadsereg iránt.

A fogadás

Jómagam A visszatérőben figyeltem fel igazán Hardyra, aki véleményem szerint simán lejátszotta a vászonról az egyébként általam is nagyon szeretett Leót.

Maga a film sem rossz, de aki látott már életében néhány Tarkovszkij-képkockát, hanyatt azért nem esik tőle, bár tribute-nak kétségkívül nagy ívű, és látványos, az Oscar meg kb. a Teljes napfogyatkozás óta járt már Di Capriónak, szóval eszembe nem jut fanyalogni. Azonban a csúcspont számomra egyértelműen Hardy játéka, akinek

már az akcentusától dobtam egy hátast, majd egyszerre gyűlöltem és sajnáltam egészen a film végéig.

A remek munka Leo figyelmét sem kerülte el, és biztosra vette, hogy Oscar-jelölés lesz a jutalma. A tamáskodó (no pun intended) Hardyval végül fogadást kötöttek, miszerint a vesztes fél magára varrat egy a nyertes által meghatározott szöveget.

Leo és Tom egy Lakers-meccsen

Mint tudjuk, végül di Capriónak lett igaza, Hardy meg már így is tele van varrva, az új tetkó elkészültére azonban még várni kell, bár a nyertes fél már benyújtotta igényét egy “Leo knows everything” feliratra.

Az ügyeletes antihős

Hosszan lehetne sorolni a Hardy-filmográfia jól és kevésbé jól sikerült darabjait a Spílertől a Tabuig, de erre ott a Wikipédia vagy az IMDb.

Bronson

Ami viszont feltűnik az az, hogy Tom mindenekelőtt az excentrikus, vad figurák megjelenítésében kiváló, és egyelőre nem is nagyon keresi az ettől eltérő szerepeket.

Példaképével, Gary Oldmannel a 44. gyermek című filmben

Ezt azzal indokolja, hogy

a pozitív hősök többnyire módszeres hazugság végeredményei,

melynek során eltitkolják az ember negatív oldalát, megszépítve és idealizálva a valóságot. Ő inkább csavar egyet a dolgon, és negatív, nyugtalanító figurákat játszik el oly módon, hogy ha szimpátiát nem is, de némi megértést mindig ébreszt a nézőben.

A 2015-ös Legendben ikerpárt játszik

Igaz ez a Bronson erőszakos főhősére éppúgy, mint a Hardy által írt, és édesapjával együtt producerként is jegyzett Tabu c. minisorozat zabolátlan James Delaney-jére.

Talán egyedül a Locke-ban játszik hétköznapi átlagembert, nem is akárhogy. Mivel az egész film egy autóban játszódik, amit látunk, az a színészi szakma maga, Hardy kizárólag az arcára, a gesztusaira és (összetéveszthetetlenül reszelős) hangjára hagyatkozva viszi színre, ahogyan Locke, az angol családapa élete egy kétórás autóút alatt fenekestől felfordul.

Tom Hardy egyébként nemcsak a vásznon bizonyított, már szülőhazájában is díjnyertes színházi alakításai voltak, és Amerikában is színpadra állt, az alábbi fotón például a szintén zseniális, megboldogult Philip Seymour Hoffman rendezésében játszik Chicagóban:

A szigorúan privát magánember

Tom 2009-ben, Az üvöltő szelek forgatásán (ahol értelemszerűen a zabolátlan Heathcliffet játszotta) ismerte meg jelenlegi feleségét, Charlotte Rileyt, akivel azóta is boldogan élnek 2015-ben született gyermekükkel együtt.

A színésznek van már egy kilencéves fia egy korábbi kapcsolatából, második gyermeke nemét azonban nem hajlandó elárulni, a fentebb említett Esquire-interjúban csak “the little one”-ként emlegeti.

Amikor épp nem forgat, akkor tök sallangmentesen él London dél-nyugati részén, a net népe szerint nagyon jófej a rajongókkal. Egyik ismerősöm szintén összefutott vele egy vasárnap délelőtt a camdeni piacon, pacsit, közös fotót és pár kedves szót ő is kapott tőle, szóval jófejség confirmed.

Számos oka van annak, hogy Tom Hardy ma a showbiznisz egyik legszerethetőbb figurája. Intelligens, férfias, ugyanakkor hiperérzékeny, és a többséget simán lejátssza a vászonról pusztán a két szemével.

Hitelessége és önazonossága még akkor is szimpatikus, ha időnként úgy érzi az ember, nem szívesen kerülne az útjába. Mindemellett Tom Hardy karrierje ékesen bizonyítja, hogy

a jó kezdőlapok és a tehetség még kevés, a sikerhez józan ítélőképességre és rengeteg alázatra is szükség van.

Viszont ha ezt a kettőt birtokolod, bármit  elérhetsz akkor is, ha a smúzolás nem az erősséged.

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás