Ha idén kezdted az egyetemet, ez a cikk neked szól. Ha halasztottál, mert tulajdonképpen ötleted sincs, mit szeretnél kezdeni az életeddel, és elbizonytalanodtál a diplomaszerzés jelentőségében, ez a cikk neked szól. Elvégeztem az egyetemen az alapszakot, mondom milyen (legtöbbször nem kérdezett) véleményeket kaptam a témával kapcsolatban, illetve milyen kifogásokat hallottam az egyetem nem elvégzésére azoktól, akik félúton feladták, vagy leszarták a tanulást egész életükben.
Mielőtt mélyebben belemennénk ebbe a VÉLEMÉNY (!) cikkbe, szeretném leszögezni, hogy nem akarok anyáskodni senki felett, hiszen huszonévesen sok közöm nincs ahhoz, hogyan döntesz az életedről. Tapasztalatból írom, amit írok. Egyetemet végezni nem kötelező. Ha nem akarsz, nem jársz. Ha akarsz, jársz. Ennyire egyszerű.
Attól függetlenül, hogy a magyar oktatási rendszer olyan, amilyen, és full hülyének érzed magad, mert tulajdonképpen azt sem tudod, hogy kell sárga csekket befizetni a postán,
a diploma az diploma. Tök mindegy milyen, melyik egyetemről van, milyen szakon végeztél, akkor is diploma.
„Nem az egyetem tesz okosabbá”
Mindig lesznek olyan személyiségű emberek, akiknek egyszerűen nem való a tanulás. Akik örömükben sírtak a középiskola végén, akik semmi másra nem vágynak, csak tanulásmentes szabadságra. Akiknek az iskolás évek börtönnek számítottak. Elfogadjuk őket úgy, ahogy vannak. A diplomától nem leszel érettebb, bölcsebb, szebb vagy minden téren okosabb. Az viszont igaz, hogy a normálisan elvégzett egyetem tudást (is) ad, szóval sok esetben igenis többet tud az, akinek van diplomája. Szélsőséges példa ugyan, de lexikális tudás szintjén eszembe nem jutna összehasonlítani egy eladót és egy közgazdászt.
„Minek? Nem ettől leszek több.”
Képzeld el, hogy de, pont ettől leszel több, mint mások. Pontosítok, ettől is. Mert amikor munkát keresel majd, és ott leszel te meg egy másik jelentkező ugyanazokkal a képességekkel, ugyanolyan nyelvvizsgával, középiskolai végzettséggel, de neki lesz egyetemi papírja, neked meg nem, hidd el, hogy előbb veszik fel őt, mint téged.
Gáz, vagy nem gáz, vagy pofára megy a felvétel, vagy végzettségre. Ha nézegeted mostanában az álláshirdetéseket, szerintem te is észrevetted, hogy egyre több helyen kérik a felsőfokú végzettséget. Arról nem beszélve, hogy a diplomával arányosan nő a kereset is. Nem egy olyan esetről hallottam már, amikor közölték a munkavállalóval, hogy ha időközben megszerzi a diplomáját, dupla annyit kereshet.
„Nem kell a diákhitel”
Nincs annyi ujjam, hogy megszámoljam, hány nem egyetemista ismerősömtől hallottam már ezt a mondatot:
„Azért nem járok, mert nem akarok hitelt felvenni.”
Ami amúgy tök érthető, mert hitelt felvenni a legnagyobb para mostanában. Kár, hogy ezzel a mondattal együtt születik meg az általában nem kimondott gondolat annak a valakinek a fejében, miszerint „kurva könnyű úgy egyetemre járni, hogy a szülők kifizetik”.
Igen, valóban szerencsésebb az, akinek van lehetősége arra, hogy ne kelljen adósságba vernie magát. De ezt felhozni mentségként arra, miért nem tanul valaki tovább, elég sekélyes. Bármennyire is nagyképűen hangzik, ha van diplomád, szigorúan technikailag többet érsz. Legalábbis azoknál, akiknek nincs, biztosan. (És nem lázár jánosi értelemben. – a szerk.)
„Ha alulképzett vagy az a baj, ha túl, akkor meg az”
Tudod mit? Inkább legyél túlképzett, mint nem. A tudást senki nem fogja elvenni tőled, ahogy a tapasztalataidat sem. Persze mindig lesznek olyanok, akik szerint csak az orvosi vagy jogi szakok elvégzése számít, akik szerint egy-egy büfészakot bárki elpattint két főállás és három mellékkereset mellett. Ne aggódj, sokszor épp ők azok, akik soha nem lesznek azok a bárkik, akik elkezdenek, és befejeznek egy egyetemet.
Amúgy állítólag vannak felesleges diplomák, amiket az Index 2013-ban összegyűjtött. Kérdezem én: hogy lehet bármilyen diploma „felesleges”? A tudás, amit kaptál, a tapasztalatok, amiket megszereztél, a tanárok és diákok pezsgő intellektuális közege, az új gondolatok és vélemények megismerése, a megvívott heves viták és az ismeretek szélesebb perspektívája feleslegesek lennének?
Erősen kétlem.
„Már a sarki boltban lévő eladó is diplomás, mire ment vele?”
Mindig a negatív példák. Igen, tudjuk, a csapból is az folyik, hogy diplomásokkal Dunát lehet rekeszteni. Részben ez is az oka annak, hogy egyre magasabbak a felvételi ponthatárok az egyetemre. Egyrészt a felsőoktatási rendszer kapacitása véges, másrészt ha mindenki diplomára hajt, az csak súlyosbítja a már eleve komoly szakemberhiányt olyan fontos szakmákban, mint az ács, a villanyszerelő, felborítva ezzel egy kívánatos egyensúlyt a gazdaságban.
Minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének. Pont ezt gondolják akkor is, amikor erőszakoskodnak a továbbtanulással.
Nem az a ciki, ha nincs diplomád, hanem az, amikor az ezredik kifogást hozod fel mentségként, hogy ne kelljen beiratkozni,
és mindeközben az egyetemre járó haverjaidat ekézed, amiért tanulnak.
Szóval már négy hónapja, hogy államvizsgáztam kommunikáció szakon. Hívják „büfészaknak”, meg „nem kézzelfogható tudásnak” is. A diplomám most épp tányéralátét az asztalomon. A legjobb barátnőm közölte, hogy ha másra nem is, éknek majd jó lesz, ha billeg otthon az asztal. Amellett, hogy így visszagondolva egyikünk sem tekinti túl nagy teljesítménynek vagy megugorhatatlan eredménynek, mindketten büszkék vagyunk rá, hogy megszereztük a papírt.
Nem mások elismerése, hanem saját magunk miatt. Lehúztunk három évet az egyetemen, elvégeztünk egy szakot, megcsináltuk, végigszenvedtük, rengetegszer átkoztuk az egészet, de megérte. Még akkor is, ha soha senki nem fogja elkérni tőlünk.
Elég a tudat, hogy van.
Mondjuk úgy, hogy miután a diplomám funkcióját tekintve eddig nem sokat tett hozzá az életemhez, gyorsan beiratkoztam mesterképzésre is. Így legalább nem egy, hanem két diplomám lesz, amit ajtótámasznak használhatok, ha huzat van a lakásban. Viccet félretéve, a kettő még mindig több mint az egy, és ha már van rá lehetőségem, addig tanulok, ameddig csak lehet. És őszintén ezt tanácsolom minden huszonévesnek, aki bizonytalan abban, hogy kell-e diploma vagy sem.