Bro Guide

Hoodie, a viselhető lázadás

By  | 

Nem a hoodie az első ruhadarab, ami a sportpályák mellől indulva eljutott a legpuccosabb kifutókig, és valószínűleg nem is az utolsó. Viszont elvétve találni olyan öltözetet, amihez egyszerre kapcsolódna ennyi stigma és ekkora kultikus rajongás, mint ehhez a kapucnis pulóverhez, ami eredetileg semmi mást nem akart, csak melegen tartani. Honnan jött, hová tart, és miért nem élet az élet nélküle – cikkünkből kiderül, ahogyan az is, miként érdemes viselni, ha már szert tettél egyre.

Purista lelkületű, édes anyanyelvünkért repeső kebellel aggódó olvasóink minden bizonnyal kardjukba dőlnek (ismét), de sajnos a kapucnis felső, vagy a nyolcvanas években hamvába holt kezdeményezésként dívó kenguru elnevezés feleannyira sem szabatos, mint az angol hoodie, ami ma már egyszerre utal a kámzsaszerű felsőrészre (hooded sweatshirt) és a gettóra/slumra (hood), ahol nevezett ruhadarab kvázi egyenruhának számít. Ezért legtöbbször mi is így hívjuk, vállalva a kockázatát annak, hogy Fekete György esetleg nem fog beleírni az emlékkönyvünkbe.

A hoodie olyan, mint a mesében a só. Lassan egy évszázada annyira a hétköznapjaink része, hogy általában észre se vesszük, szinte csak akkor irányul rá erőteljesebb figyelem, mikor a növekedési kényszerbe taszajtott kapitalizmusnak hála szakad a szociális védőháló, és a plebs bemondja az unalmast, minek következtében autók gyúlnak itt-ott. Pedig a hoodie története sok szempontból a napnyugati kultúra 20. századi históriájának kvintesszenciája.

Hoodiestory

Az első hoodie-t a kötöttáruban utazó, azóta kultikus branddé nőtt Champion gyártotta még az 1930-as évek első felében. A nem sokkal korábban kifejlesztett, új kötési technikával előállított, vékonyabb felsők elsődlegesen sportolók számára készültek azzal a céllal, hogy melegen tartsák a testet a bemelegítés alatt, illetve sportolás után.

Katalógus az 1930-as évekből

Így került a nyakkivágás helyére a kapucni, ami egy mozdulattal le- és felvehető, ráadásul ha épp nem használják, a sapkával ellentétben nem kell zsebre tenni, kézben szorongatni, edzés után sárból előbányászni stb. A derékon és az ujjakon lévő rugalmas, szűkített passzé rész, illetve az egy idő után zsinórral behúzható kapucni mind a testhő benntartását hivatottak szolgálni.

 

Volt időszak, amikor a Champion az amerikai középiskolákkal együttműködve igyekezett megtalálni az ideális dizájnt, ami minden szempontból megfelel az ifjú sporttehetségek igényeinek. Ez sikerült is, olyannyira, hogy a hoodie gyorsan közkedvelt ruhadarabbá vált nemcsak az iskolások, hanem a terepen vagy hatalmas, hideg hangárokban dolgozó kétkezi munkások, erdészek, favágók körében is.

A vágy titokzatos tárgya

A kapucnis pulcsi akkor indult el a funkcionális ruhadarabból high fashion vágytárggyá transzformálódás kanyargós útján, amikor a gimi legmenőbb sportoló arcai elkezdték kölcsönadogatni őket a csajaiknak, kvázi az együtt elhált éjszakák tényét igazolandó.

Lány létedre a csapatkapitány címeres hoodie-jában végigvonulni a suli folyosóján, tátott szájak sorfala előtt azóta is a rózsaszín bakfisálmok netovábbja,

igaz, ma már nem muszáj prütykölni érte, minden valamirevaló középiskolának van saját shopja, ahol simán megveheted.

Bűnös utcák

Az első igazi kapucnis aranykor a hetvenes években érkezett el, amikor is a Bronx aszfaltján frissen szárba szökkenő hip-hop kultúra igen nagy hasznát vette ennek a ruhadarabnak. Az egyre komplexebb kunsztokat prezentáló b-boyok és az urbán szürkeséget festékszóróval oldó graffiti művészek egyaránt előszeretettel hordtak hoodie-t. Előbbieknek kellett egy kényelmes, sportos ruhadarab, amiben jól tudtak mozogni, utóbbiaknak pedig a kapucni tett különösen jó szolgálatot inkognitójuk megőrzésében, mikor a rendőrség rajtuk ütött az illegális fújások közben.

Ráadásul hétköznapi, olcsó cucc lévén könnyen hozzáférhető volt még a gettó szegény, társadalom perifériájára szorult közössége számára is. Eric “Deal” Felisbret, a graffiti nagy öregje úgy emlékszik, legelőször a dj-k és és breakesek körül összeverődő tömegben operáló, stick-up-kid-nek nevezett zsebes suhancok viselték össznépileg a hoodie-t “munka” közben.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kialakuló deszkás szubkultúra szintén keblére ölelte a hoodie-t ugyanis kiépített parkok és görzenálok híján a skaterek is többnyire illegálisan gördültek, így jól jött a kapucni, ha futni kellett a kékek elől. A gördeszkázáshoz hamar hozzákapcsolódott a lázadás és a törvényenkívüliség attitűdje, mely zenei kifejeződését a rendszerkritikus harcore punk világában találta meg leginkább.

Védjegy és bélyeg

Mire a kilencvenes években elérkezett a gengszter rap fénykora, a kapucnis pulóver már régen több volt egyszerű ruhadarabnál. Egyesek számára büszkén viselt kultikus tárggyá vált, mely bárki számára felvehető módon testesítette meg a mainstream kultúra elleni lázadást és a fiatalos, nyers erőt, egyszersmind a társadalom által perifériára sodort törvényen kívüliek összetartását. A másik oldal számára viszont

a hoodie egyfajta bűnöző-uniformisként maga volt a rendet fenyegető káosz szimbóluma,

amit sok szórakozóhelyről kitiltottak, és amelyhez sokszor rasszista sztereotípiák is társultak. A kilencvenes évek hip-hop szcénájának egyeduralkodói pedig szíves örömest álltak bele ebbe a démoni szerepbe.

Trayvon Martin mártíromsága

Innen, a kies káeurópából nehezebben átérezhető az a stigma, ami a hoodie-hoz tapadt, de Trayvon Martin 2012-es halála mindennél nyersebben mutatta meg, milyen képzetek társulnak ehhez a ruhadarabhoz a tengerentúlon. A 17 éves afroamerikai fiút egy polgárőr lőtte le a floridai Orlando közelében, mikor fegyvertelenül, fejére húzott kapucnival kiszaladt a közeli boltba.

Martin életének kioltója önvédelemre hivatkozott, és vallomása során a fiú öltözékét hozta fel indokként, ami alapján ártó szándékra következtetett. Mivel a polgárőrt soha nem vették őrizetbe, és az ügyet ki sem vizsgálták rendesen, az ártatlanul lelőtt fiú esete hatalmas felzúdulást keltett,

a hoodie pedig a szolidaritás és a sztereotípiák elleni harc szimbóluma lett.

A Miami Heats fejet hajt Trayvon Martin emléke előtt

Fából vaskarika

Jóllehet a high fashion cuccok csak a kiváltságos kevesek számára jelentenek valódi ruházkodási opciót a hétköznapok szintjén, a dizájnerek mindig igyekeznek rajta tartani ujjukat az utcai divat ütőerén folyamatosan új inspirációt keresve. Vivienne Westwood, az avantgárd divat matrónája már 1982-es, Buffalo Girls névre keresztelt őszi kollekciójába is beemelte a hip-hop kultúra elemeit, mellyel New York-i útja során találkozott, és aminek nyers őszintesége teljesen lenyűgözte.

Később olyan dizájnerek kanonizálták a hoodie-t, mint Tommy Hilfiger vagy Ralph Lauren, ami egyfelől örvendetes, hiszen ezek a darabok jól néznek ki, másfelől viszont

épp az utca mocska és a nyers emberszag vész el az egészből,

ami a hoodie nimbuszának gerincét adja. Olyan ez, mint selyemtapétás falak közt meisseni porcelánból enni a bográcsgulyást: úgy is jóllaksz vele, de a füstszag és a random pernyedarabok nélkül valahogy mégsem az igazi.

Manapság a hoodie ismét reneszánszát éli, folyományaként annak, hogy a high fashion sok máshoz hasonlóan a hip-hopot is szép lassan maga alá teperte, és durván meghágta, értelmezhetetlen és túlárazott zabigyerekekkel árasztva el a divat folyton új impulzusokra éhes világát.

A Balenciagára és a Yeezyre ma már szemünk se rebben, napjaink divattortájából olyanok kérik a maguk szeletét, mint az ügyeletes fenegyereknek kikiáltott Gosha Rubchinskiy, aki saját bevallása szerint szintén sokat merített az oroszországi mocskos utcák valóságból.

Lázadás light

Nem szívesen foglalnánk állást az ügyben, hogy a fentihez hasonló kollekciók orbitális blöff vagy különleges zsenialitás végeredményei, viszont ha minket kérdeztek,

a hoodie-t nagyjából ki is herélték abban a pillanatban, amikor az első modell végigvonult benne egy high fashion show kifutóján.

De hát kik vagyunk mi, hogy egy szót is szóljunk ezzel kapcsolatban, főleg amíg látható igény mutatkozik arra, hogy emberek 500 dollárért mért titanicos Vetements hoodie-ba csomagolják a testüket.

Bárhogy is van, a hoodie különösebb ideológiai háttértartalom nélkül is az egyik legszerethetőbb ruhadarab. Kényelmes, változatos, és a divathype-nak hála egyre többféle szalonképes szettbe is beilleszthető. Ha nyersen szereted, nincs mit mondanunk, üsd pofon a közízlést, és viselj hoodie-t nyugodtan bárhol, bármikor, bármivel. De ha nyitott vagy némi finomításra, olvass tovább, mert

hátra van még néhány esszenciális stílustipp.

#1 Válaszd a szürkét

A szürke az egyik legjobban viselhető, neutrális szín, így a szürke hoodie az őszi layering egyik legnagyobb aduásza. Kipróbálhatod egy minimalista monokróm szettben, vagy összedobhatsz egy igazán stílusos összeállítást camel kabáttal és farmerrel.

#2 Válaszd a feketét

A fekete kapucnis pulóver pont ugyanannyira sokoldalúan használható, mint a szürke, viszont jóval praktikusabb, ha némi kosszal/izzadsággal kecsegtető outdoor tevékenységről van szó.

A patent utcai kinézet egyik legkézenfekvőbb módja az all black outfit, amit a fekete hoodie dinamizmussal tölthet meg. Ha nem akarsz egy 16 éves goth gimnazistára hasonlítani, válassz egy klassz bőrdzsekit, és áldozz az athleisure oltárán egy igényes tréninggatyóval, esetleg bolondítsd meg a szettet egy loaferrel.

#3 Válaszd a fehéret

Egy fehér hoodie valamennyire statement darabnak tekinthető, szóval az öltözék többi részét nem érdemes túlcifrázni, simán elviszi a hátán a szettet. Nyugodtan maradhatsz az alapoknál: farmer- vagy bőrdzseki, chino vagy farmernadrág és egy klassz sneaker.

Mutatunk még pár fotót inspiráció gyanánt:

Összeállításunkhoz felhasználtuk a Rolling Stone, a Vice és az Idle Man cikkeit.