Tisztázzuk már a legelején, hogy mi alapvetően mindenkit szeretünk a szakmában, a barbershopokat és a körúti gyorsfodrászatokat ugyanúgy, ahogy a 20 éve a félreeső utcákban ugyanannak a szűk vendégkörnek frizurákat daueroló kisfodrászatokat. Mi is vettünk már fel kollégákat innen is, onnan is, sőt, rendszerint nemzetközi körképet rittyentünk arról, mik pörögnek éppen a világ hajvágóinál:
Van itt azonban egy eset, ami mellett egyszerűen már nem tudunk egy ártatlan felszisszenéssel elmenni.
r/WTF
Egy kollégám küldte a fotót ma reggel arról, hogy az egyik nagy budapesti hálózat egészen szürreális akciót pattintott el a tavasz közeledtével. Írd és mondd,
300 forintért vágnak férfihajat.
Jól látod: ez az általános belvárosi áraknak körülbelül a tizede. Nem a fele. A tizede. Igaz, hogy az ajánlat akkor ér, ha valamiféle fejmasszázst is igénybe vesz mellé a delikvens, de a lényegen ez nem változtat: a hajvágás maga háromszáz magyar forint, ott világít 200-as Times New Romannal. Kétlem, hogy ez a mágikus szám pusztán egy stílusos tisztelgés lenne Leonidász Thermopülainál elesett spártai hoplitái előtt, esetleg önreflexív irónia a saját márkájuk meghökkentően alacsony pozicionálásáról, ahogy az sem valószínű, hogy szimplán kifogyott a festék a nyomtatótóból a harmadik nulla előtt. Ám pár súlyos kérdést mindenképpen felvet.
Némi matek
Nem tudom, mi került utoljára Magyarországon háromszáz forintba, de az baszki nincs 1 euró. Az 25 deka TESCO csirkemell akciósan, vagy mentes vízből két lityi, de jobb kutyakajából már nincs egy kiló. Hogy egy klasszikust idézzek: ezt így hogy?
Amíg az ilyesmit a vendég perspektívájából nézi az ember, legfeljebb persze csak elmosolyodik, talán még örvendez is kicsit, ha tényleg le van égve épp. Van viszont a sztorinak egy másik oldala is, a fodrászszakmai szempont, és magáé a fodrászé, aki eszerint bruttó 300-ért végez el egy munkát, amire elvben a karrierjét építette. Abból még lejön az áfa, mondjuk akkor marad 236 vas, ami már pont nincs egy liter tej.
Ugyanennek a visszautasíthatatlan ajánlatnak a keretében egyébiránt, ugyanott a női hajvágást 1380 forintba’ mérik, ami már kicsit több mint egy nagy latte, de sajnos még nem jön ki belőle egy kicsi rizses launch box a KFC-ben. Felteszem, a reális árakat ismerő női olvasóink is fantasztikus szakmai nívót feltételeznek a fenti a számok mögött.
De ami fontosabb, hogy
mennyire becsüli vajh’ egy cég a kollégáját, ha a munkája fajlagos értékét kevesebb mint egy liter benzin árában határozza meg?
És te egyébként szeretnéd-e, ha olyan szolgáltatás keretében nyiszálnák a hajadat, amit maga az üzemeltető is egy turistáknak készült kínai hűtőmágnes ellenértékére taksál? Milyen frankó cipő lehet az, amit ötszázért kínálnak, ha két pár zoknit is veszel mellé? Közgazdaságibban: milyen ipari tempóban és milyen volumenben kellene frizurát készíteni termelni ahhoz, hogy ebből érdemi pénze legyen a fenntartónak, pláne a dolgozónak? Miféle taknyot tesznek a hajra fixáló gyanánt, ha ez így pénzben megéri, illetve mennyi időt szánnak egy frizurára vajon, hogy ennek az olcsóságnak legyen bármiféle üzleti racionalitása? 5 percet?
Bölcsebb lenne talán nem is foglalkozni az egésszel, mondván, hogy ezzel az üzletpolitikával csak saját maguk alatt vágják a fát (ami szinte biztosan igaz is), és egy levitézlett, öreg rocker miért ne vállalhatna fellépést három felesért. De attól még ott motoszkál az emberben a gondolat, hogy
a piac jelentős szereplőiként ők ezzel az egész hivatásból űznek gúnyt,
önmaguk szomorú parodizálása mellett a fodrász- és borbélyszakma értékét silányítják azt a téves látszatot keltve, hogy egy színvonalas frizura egy használt fogpiszkáló árában is simán abszolválható. Egyszer talán meg kéne próbálniuk.
Kiemelt fotó: Pixabay