Életmód

A magány és amit helyette választhatsz

By  | 

Ma, amikor már a sarki gyrosos is széles sávú internetet ajándékoz kapcsolt áruként autentikus török ízeihez, és a közösségi oldalakon az óvodai szerelmünktől a nagymamánkon át a lopva szeretett kollégánkon keresztül mindenkit megtalálhatunk, a magány kézzelfoghatóbb hiánybetegséggé válik, mint valaha volt, a pergamenre írt plátói szerelmes levelek időszakát is beleértve. A krónikus egyedüllét ugyanúgy rombolhat, mint az, ha a tested nem jut elég tápanyaghoz vagy pihenéshez. Viszont a betegségek jelentős részéhez hasonlóan ez is megelőzhető, illetve kezelhető.

Amíg az egyik kezünk hidakat épít, hogy ott is elérhessük egymást, ahol korábban nem tehettük, addig a másikkal leromboljuk azokat az alapokat, amikre előttünk sok generáción át életeket építettek. Az ezeréves barátságok, a sírig tartó szerelmek, az együtt grillező szomszédok, a közösen mulató kollégák és a vasárnapi tyúkhúslevest mindenkinél jobban készítő, állandóan körülöttünk sertepertélő nagymamák helyett sokszor saját szándékunkból, sokszor észrevétlenül, sokszor pedig a legfájóbb szívvel választjuk magunk mellé legmegbízhatóbb társnak a mindennél ridegebb magányt.

Azt a sunyin érkező, csendben gyökeret eresztő és kiirthatatlan kártevőként romboló gyomot, amit az első időkben talán te magad is öntözni kezdesz, hiszen olykori elődjéhez képest sokszor még szépnek is látszik. Vannak a magánynál kártékonyabb gazok, amik a szívet, a lelket, az elmét, az egészséget egyaránt csak nyomorítani képesek.

A közöny, a megvetés, a harag, vagy épp a mindennapi frusztráció mellett a magány szinte virágba borult tulipánfának tűnhet,

aminek az ágai alatt szívesen megpihennél gyönyörködve színeiben, érezve illatát, kiélvezve hűs árnyékát. Ámde, ahogy a jóból is megárt a sok, úgy a kevésbé jóból a nem annyira sok is, a coelhoi szinteket elhagyva az egyedüllét egyszer csak egészen a csupasz húsodig karcolva tud fájni. Mert ami a lelkedet emészti, az az egészségeden se rest nyomot hagyni, bármennyire erősen is szeretnél hinni abban, hogy amiről nem veszel tudomást, az nem is létezik.

Lélekfitnesz

Hiába nézed kívülről a képet, ha a hiba belül van. A ma egészségtudatos embere nem dohányzik, nem, vagy csak mértékkel iszik, hetente többször is sportol, odafigyel a cukorbevitelre, a szénhidrátokra, kerüli a mesterséges adalékokat, tudja mi az a glikémiás index, és legalább egy applikáció van a telefonján, ami szól, ha nem ivott elég folyadékot, számolja megtett lépéseit, elemzi alvásgörbéjét. Aki ma figyel az egészségére, az eljár szűrővizsgálatokra, tudja milyen vitaminpótlásra szorul szervezete, és ha észleli, hogy testének bármely pontján akadoznak a fogaskerekek, már be is jelentkezett kezelőorvosához.

Ezzel szemben ha a lelked fáj, azt sokszor észre sem veszed.

Vagy ha érzed is, valamiért azt gondolod, az egy olyan terület, amelyről ha nem veszel tudomást, akkor magától gyógyul mindenféle nyom és mellékhatás nélkül.

 

Pedig, tudósok, méghozzá nem brit tudósok támasztották alá milliók bevonásával készült felmérések során, hogy a magány rosszabb hatással van egészségi állapotodra, mintha napi szinten 15 szál cigarettát szívnál el. Ami azért lássuk be, rohadt sok…. Ezzel

a krónikus magány okozta rombolás előkelőbb helyet foglal el a kártékonysági ranglétrán, mint az alkoholfogyasztás, a sportmentes élet vagy a légszennyezés.

Szóval a sajnálatos helyzet az, hogy lehet valaki a fitneszmagazinok szerint a világ legfittebb embere, korántsem biztos, hogy ő lesz a következő 100+ éves, ha minden fizikai jólétét érintő törekvése mellett a társadalmi elszigetelődést, a magányt és az egyedül élést választja társául. Márpedig ugyanezen amerikai kutatásokból az is kiderül, hogy a krónikus magányosság érzése nem is olyan ritkán felbukkanó jelenség, mint azt elsőre gondolnánk.

Az alattomos magány-kór

Arra pedig ugyancsak számos kutatás, számadat és feljegyzés szolgál, hogy bebizonyítsa a kétkedőknek, ezen lelki tényezők ténylegesen kihatással vannak egészségi állapotunkra. Valahol a lélektan és az élettan határán mozogva létezik ugyanis egy olyan keskenynek nem is feltétlen mondható mezsgye, ahol a fizikai és a szellemi sík nagyobb ráhatással lehet egymásra, mint bármilyen kemikália alapú kezelés, amit harmadik fél szán orvoslatként bajaidra. Vagy éppen fordítva. Hiszen egyes dél-amerikai törzseknél megfigyelték, hogy a büntetésként alkalmazott társadalmi kirekesztés előbb-utóbb fizikai síkon testesült meg, és a kirekesztett egyén hamar magáénak tudhatott valamiféle betegséget.

Emellett az elmúlt évek kutatásainak köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy a magányosság összefüggésbe hozható a vérkeringés romlásával, az infarktus gyakoriságával, az Alzheimer-kór gyorsabb kifejlődésével, valamint kihathat a fehérvérsejtek működésére is.

A baj már csak, az, hogy

a magány olyan sokféleképpen lehet jelen az életedben, hogy néha azonosítani sem egyszerű, nemhogy tenni ellene.

Mert mondhatnánk, hogy magányos az, akinek nincs párkapcsolata, de a társas magány is létező és egyre gyakrabban emlegetett fogalom sajnos. Vagy hihetnénk azt, hogy aki állandóan otthon ül, az mindenképpen magányosabb, mint az, aki programokkal zsúfolja tele napjait, pedig a kettő közé sokszor egyenlőségjel tehető. Hiszen akit otthon csak azért várnak, hogy gatyát mosson, annak a legjobb menekülés az, ha nem ér rá otthon lenni. Emellett ott vannak azok az élethelyzetek, amelyekben a kontroll nem a mi kezünkben van, és egy esetleges veszteséget, válást, magánéleti krízist követi az egyedüllét érzése. Az a hűvös magány, amit nem véletlenül nevezek így, hiszen a benne szenvedők még a hőmérsékletet is képesek hidegebbnek érezni az őket körülvevő szeretet hiánya miatt, ezáltal pedig egy fázós, reszkető érzésbe burkolóznak – és ez szintén tudományosan alátámasztott tény (a szerk.).

Arról már nem is beszélve, hogy tudatában lenni a magánynak szintén nem veszélytelen. Hiszen amellett, hogy testi szinten is betegségeket idézhet elő a szeretethiányos állapot, további lelki eredetű problémákat is okozhat.

A magány mellé gyakran társul az elhagyatottság, az értéktelenség, a bizonytalanság, a jövőkép nélküliség és az önbizalom hiánya is.

Mindezek tovább ronthatnak a helyzeten, legalábbis ha engeded. Hiszen mint minden más, ez is a saját fejedben játszódó csata. Ha elég erős vagy ahhoz, hogy csatát nyerj a kétségeid felett, vagy legalábbis segítséget kérj, a magány máris feledhető, vagy legalábbis időleges és pozitív állapot is lehet. Lássuk, mit lehet tenni, ha épp legyőzni készül a magány-kór.

#1 Éld meg pozitívan az egyedüllétet

Nyilván ez abban az esetben feledhető tanács, ha egy szeretted halála miatt alakul ki az érzés, hiszen ahhoz, hogy azt pozitívan élhesd meg, olyan, buddhista szerzeteseket meghazudtoló magaslatokig kellene emelkedned, amely kétség kívül keveseknek menne. Viszont minden egyéb esetben,

akár egy tragédiának tűnő szakítást vagy válást követően is lehet pozitív hozadéka az egyedüllétnek.

Az idő, amit ilyenkor magadra szánsz, a „felépülésre”, a felejtésre, az újratervezésre, a tapasztalatok summázására, az új lehetőségek felismerésére és felkutatására, a béke megtalálására, a nyugalmi állapot újrateremtésére, hasznosabb, mint bármi más lehetne ebben a helyzetben. Ha nem magányként, hanem szükséges énidőként fogod fel ezeket az egyedül töltött perceket, még hálás is leszel magadnak értük utólag.

#2 Ismerd fel, ha már nem tudod pozitívan megélni

Van az a pont, ahol pozitív hozzáállásod mellett is el kell ismerni, hogy mindent kimaxoltál a magány adta lehetőségek közül, ami a mérleg plusszos oldalára pakolható. Ilyenkor sem kell kétségbeesni, hiszen

a felismerés fontos állomás, már amennyiben utána nem próbálod meg másnak beállítani a helyzetet, mint ami.

Ha kijártál egy osztályt, akkor nincs más hátra, mint a következő szintre lépni.

#3 Ismerd be, ha változtatni kell

Ha felismersz bármit, ami diszkomfortos számodra, az már lehet fél siker, amennyiben nem kezded el magadnak az ellenkezőjét mantrázni. Ha már ki mered mondani magadnak, hogy valami nem jó, és el mered ismételni ugyanezt legalább egy közeli szerettednek, akkor ténylegesen elindultál a változás irányába.

#4 Válogass a lehetőségek közül

Ha már tudod, mit nem akarsz, azzal azt is definiálod egyben, hogy mire vágysz. Ha az elszigeteltség aggaszt, kezdj el nyitni a világra.

Kezdd online csoportokkal, csoportos edzésekkel, olyan hobbikkal amelyeket másokkal együtt végezhetsz,

aztán ha egy-két embert magad köré gyűjtöttél, már nem lesz gond a péntek esti buli vagy a vasárnapi grillezés, de még az ismerkedés sem.

Viszont ha te pont az vagy, aki ezer programba menekül egy rossz kapcsolat elől, akkor inkább ülj le azzal szemben, aki a lelked őrli, és beszéljétek át, vállalva az esetleges negatív konklúziókat is, mert az, hogy nullára pörgeted magad nem lesz megoldás.

Ha abban az életszakaszban vagy, amikor nem más emberekre szeretnéd alapozni a boldogságod, válassz magadnak egy négylábú társat, sokszor többet kaphatsz tőlük, mint saját fajtársaidtól.

#5 Ne menekülj

Ez talán tényleg mindennél fontosabb. Hiszen

amíg azzal vagy elfoglalva, hogy a probléma elől fuss, addig esélyed sem lesz arra, hogy megoldd azt.

Arról nem beszélve, hogy menekülés közben az irányt könnyű rosszul meghatározni és egy rossz döntésnek köszönhetően egy újabb pocsék kapcsolatban, nem megfelelő emberek között vagy éppen függőségek fogságában találhatod magad.

#6 Ne siettess semmit

Aminek jönnie kell, az jönni fog, ha nem kergeted, talán még hamarabb.

Közhely, de a görcsös akarás tényleg mindent csak elronthat.

Nem lehet barátságokat, szerelmeket kierőszakolni csak azért, hogy a kínzó egyedüllét elkerüljön, amit viszont helyette tehetsz, az az, hogy azokra a lehetőségekre koncentrálsz, amikért egymagad is tehetsz. Tudományos tény, hogy a kiterjedt szociális hálóval rendelkező emberek 50%-kal kisebb eséllyel vesztik életüket idő előtti halál következtében, szóval ne legyél rest időt áldozni a szeretteidre, és kellően nyitottnak tűnni ahhoz, hogy szeretetteljes kapcsolatokra tehess szert. Ha a magad részét beleteszed, a többi már minden különösebb erőlködés nélkül menni fog.

Aki nekem nem hisz, az járjon utána itt a számadatoknak és tényeknek. 

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás