Bro Guide

A modern kor első lázadója: a legendás pompadour frizura

By  | 

Régóta adósok vagyunk a pompadourral. Pironkodunk is miatta, mert ígértük már többször, továbbá a férfifrizurákról szóló cikksorozatunkból (amiben voltak már katonai frizkók, fade variációk, legendás hátranyalt viseletek, indián hajak és sok egyéb móka) illetlenség volt eddig hanyagolni ezt a kultikus vizuált. Ráadásul a története is érdekes. Jó kontent következik.

A férfihaj művészetének kronológiájában a pompadour igen fontos szerepet tölt be, és jobban belegondolva a fejlődése tök organikusan alakult. Úgy is mondhatnánk, a megjelenése szinte szükségszerű volt a stílustörténelemben: az egyik kedvencetekből, a slicked back-ből evolválódott az ötvenes évek végén. Hogy a hátranyalt fazon még ma is nagyon pörög, azt nem csak onnan tudjuk, hogy sokan kéritek gyakorlatban is, hanem onnan is, hogy az erről szóló anyagaink olvasottsága többnyire elég combos. Aki új a témában, annak itt egy kis felzárkóztatás:

Az eredeti gengszer: a slicked back frizura

A slicked back volt a 20. század elejének egyik legmeghatározóbb sérója, amit az utca embere, a katona és a sportoló is ugyanúgy szeretett ezekben az évtizedekben – ha volt hozzá kence, ami lent tartotta volna. Ennek a stílusnak az előnyeiről (és hátrányairól) elég sokat cikkeztünk már, legyen elég most annyi: formális volt és mégis vagány, és az outfittől függően ugyanúgy sugallhatott fegyelmezettséget mint suhancosságot. Hogy az előző évezred végére szinte teljesen eltüntették az utcákról a hosszabb fazonok, az egy hosszabb folyamat eredménye volt. A férfihaj popkulturális evolúciójának számtalan állomása vezetett a mai, eklektikus utcaképig; és

ezeket az állomásokat szinte egytől egyig valamilyen zenei forradalom indukálta.

Az újfajta muzsikaszó szinte mindig együtt járt egy új típusú lombkorona büszke viselésével. Bármi ellen is óhajtott lázadni az ifjúság, a nóta mellé szimbolikusan a fejtetőre biggyesztettek valamit, amitől az idősebb generáció (vagy éppen egy másik társadalmi osztály) is messziről kiszúrhatta: valaki itt éppen forradalmat csinál.

Modern pompadour fade-el megpimpelve.

Esztétika vs lázadás

Ezeket a frizuratendenciákat nem mindig az esztétikai szempontok vezették, bizonyos esetekben egy társadalmi szatíra eszközei voltak. Ha a mainstream a rövid, katonás kontúr volt, a hangjukat felemelők ezt Vietnámmal azonosították, a hippimozgalmak hosszú haj-fetisizmusa tehát nem pusztán a természetes emberi szépség felsőbbrendűségét, de a háború jó kurva anyját is artikulálta egyben. Ebből a szemszögből nézve talán már világos, hogy az amerikai álom kitermelte, gondatlan ifjúság miért látta jónak az 50-es évektől kezdve

a lelapított, fejhez simuló, karót nyelt slicked back helyett a pöpecül magasra szárított, csillogósra fixált séróval bombaseggest ugrani a szabadság nyújtotta örömökbe.

Az ekkortájt egyre vaduló, tempósodó, a korábbi standardokhoz képest ijesztően túlmozgásos zenék, mint a Rock and Roll és Rockabilly gyakorlatilag hónapok alatt összekapcsolódtak az új divathullámmal.

Etimológiai megállapítások

A stílusirányzatok terjedése nagyjából ugyanúgy működik a világban is, mint ahogy működött a gimiben: azt fogják a legtöbben szeretni, amit a legmenőbb vagy legjóképűbb gyerektől látnak. Nem csoda tehát, hogy amit a napszemüvegek esetén Tom Cruise mutatott, lényegében azt művelte Elvis Presley a pompadourral. Az eredetileg a 18. században gyökerező viselet Madame de Pompadourról, XV. Lajos francia király udvarának egyik igen befolyásos személyiségéről kapta a nevét, és lényege abban állt, hogy a hajat minél magasabbra tupírozták a dús hatás érdekében. Az 1940-es évektől kezdve az amerikai nők körében újra egyre népszerűbb lett ez a megoldás, és

a legendák szerint Elvis éppen azért választotta ennek férfi adaptációját, hogy a középső ujját a maga játékos szimbolikájával mutathassa fel a konzervatív közízlésnek.

Bár az utcákon és a vásznakon már Elvis előtt is lehetett látni ezt a formát, úgy rendesen mégis a zenében pörgött meg a mánia, majd gyors ütemben terjedt a szórakoztatóipar más területeire is, hogy aztán a megjelenése után néhány évvel a pompadour már a fatertól kölcsönvett cadillac-kel a legjobb csajt (lehetőleg Mary-t, Sue-t vagy Mary Sue-t) az érettségi bankettre fuvarozó helyi vagányok koronájává váljon.

James Dean, az ötvenes évek közepén bekövetkezett haláláig komolyabban hozzájárult a hajszerkezet népszerűsítésében.

Kevesen tudják, de eredetileg a Beatles is hasonló stilóban nyomta, amikor még a német csajoknak hakniztak Hamburgban, ismert rock and roll slágerekkel zsebpénzért. Egy-két fotó fenn is maradt, amin a banda eredeti dobosa, az éppen a nagy áttörés előtt kicsapott Pete Best még jellegzetes pompadourral figyel olyan szomorú tekintettel, mint aki tudja, mi vár rá. (A csajok egyébként imádták a gyereket, sokak szerint részben azért is dobták ki a csapatból a világhírnév előtt, mert Paul és John féltékenyek voltak rá.)

Az eredeti dobos, Pete Best pompja jobbról a második.

A témától tök függetlenül, egy rövid szociokulturális kitérő engedtessék meg. Azon elgondolkodtál-e, mekkora arc/önbizalom/legenda kellett ahhoz, hogy 1963-ban egy kis liverpooli proligyerek az angol királynő és az anyakirálynő jelenlétében azt mondja: “az utolsó dalunk előtt pedig azt szeretném kérni, hogy az olcsóbb helyen ülők tapsoljanak… a többiek pedig csörgessék meg az ékszereiket.

Mondjuk 10-es skálán?

A pompadour bukása és variációi

A pompadour hajviseletnek – a divat elkerülhetetlen ciklikusságán túl – elsősorban a hippimozgalmak támasztotta új igények vetettek véget. A ’70-es évektől kezdve a természetesség volt az új királyság, a hosszú, fixálatlan, kiengedett hajnál pedig mi jelképezhette volna szebben a test érintetlen gyönyörét, ugye. Annyiban persze sántít a dolog, hogy a hippie mozgalom nem a munkásosztályt, hanem az amerikai álmot megteremtő középosztály jómódúbb gyermekeit reprezentálta, ennek megfelelően a hajviseletük is inkább ebben a közösségben hatott. Zeneileg pedig elsősorban az egyre tartalmasabb érzéseket és egyre fontosabb ügyeket megéneklő rockzenében és pszichedelikus rockban volt jelen.

Johnny Cash pályája végéig lojális volt az eredeti stílushoz.

A lényeg, hogy a hatvanas évek végétől a pompadour szépen lassan eltünedezett az utcákról, mert a társadalmi rendet, ami ellen lázadni kívánt, ekkorra már egy komplex filozófiájú, aktualizáltabb mozgalom támadta, ráadásul explicit, mindenki számára átélhető politikai üzenetekkel, mint amilyen például a háborúellenesség. Ha úgy tetszik,

a pompadour tíz év alatt tartalmát vesztette: mire ’75-ben Vietnámban elhallgattak az M16-osok, az ifjabbaknak csupán egy kiöregedő, elhízott Elvis Presley izzadt homlokú nosztalgaikoncertjei jutottak eszükbe róla.

A ’80-as években- főleg brit hatásra – volt egy másodvirágzása, amikor egy módosított verzióját quiff néven kezdték magukra applikálni egy angol kultúrantropológiai fenomén, a “Teddy boy” mozgalom részeként, de ez minket már kevésbé érint. Érdekes még, hogy a hetvenes évektől Japánban a pompadour alapján készült regent frizurát, és a quiff egy spéci formáját, a hullámosított, kissé középre igazított punch perm sérót kezdték tömegek hordani, egészen addig, amíg

a séró a yakuza (igen, a japán szervezett bűnözői csoportok) köreiben lett igen népszerű.

Egy osakai borbély szerint a punch perm épp azért kezdett veszíteni a popularitásából a ’90-es években, mert addigra a népek már szinte teljes egészében a gengszterekkel azonosították.

A feltámadás

Nyugaton a rockabilly szubkultúrák a pompadourt amolyan “föld alatt” életben tartották mindvégig, annak klasszikus elemeivel egyetemben (megtartva például a pajeszt), de a frizura egy tök modern, a fade-el összekötött variánsa a kétezres években ismét visszatért a mainstreambe; Pesten is egyre gyakrabban lehetett látni romkocsmák pultosain, nemritkán menő bajuszkával, majd később általában full bearddel összekötve. És ki határozná meg jobban a pesti divatot, mint a romkocsmák pultosai?

 

Becks pompadour. Fotó: Idleman.com

How to pompadour

A pompadour fizikai kritériuma nagyjából azonos a slicked back-ével: 10-12 centiméteres hajhossz, hogy a fodrásznak legyen miből dolgoznia. Két okból van erre szükség: részint, hogy tisztességesen meg lehessen emelni a hajtőnél (ami a stílus lényege), másrészt, hogy a megemelt tömeg hátraszárítás után (a megfelelő fixálóval) úgy is maradjon. A hátrasimított fazonokra jellemző módon sajnos itt is kell egy bizonyos hajtömeg a fronton (így hívják a homlokod feletti hajterületet), anélkül sajnos nem az igazi. Míg egy buzz cutnál tök mindegy, milyen a hajsűrűséged, itt marhára nem.

Az “urban” vitéz: a buzz cut hajvágás

A beautyFY vezető fodrásza, BoSa magyarázza el pár mondatban, szakmailag hogy néz ki egy pompadour összekalapálása:

A plasztikus forma kialakítása érdekében úgynevezett “tompa vágással” dolgozunk. Előre (a homlok irányába) hosszabodó formát vágunk, majd az oldalsó részt a felsővel diagonális leválasztásokkal kapcsoljuk össze, amit 45 fokos szögben vágunk. Az oldalsó és a felső részt már nem tompán vágjuk össze, hanem úgynevezett pontvágással – azért, hogy az oldalsó rész jobban belesimuljon a kompozícióba. Szárítás során csak az első részeket emeljük a homloknál, a hátsó részt laposan kell szárítani. A végén lakkal, zselével vagy wax-szal fixáljuk, a haj mennyiségétől, sűrűségétől függően.

A klasszikus pompadour elkészítésének legfontosabb része a szárítás, amit némi gyakorlattal utólag otthon is meg tudsz oldani, de jó, ha előtte legalább egyszer átdumálod a fodrászoddal, mit hogyan kéne csinálni.

Duck’s ass és elephant trunck

A pompadour eredeti verziójában a hajnak oldalt is hosszúnak kellett lennie, és amikor a teljes terjedelmében hátra- és felfelé szárították, a tarkó területen egy középre pödört, jellegzetes forma jött létre, amit ducktailnak is hívtak/csúfoltak akkortájt. Ez a forma még látványosabb, ha a fronton nem hátrafelé szárították a hajat, hanem egy vaskos tincsben előreengedték, így lázadva a hambergerező tulajdonosa ellen, ha nem volt a zenegépben Buddy Holly. Ezt a formát hívták elefánt ormánynak. Az áttűnéses, rövid átmeneteknél ilyenről már nincsen szó persze, mert a tarkónál is rövidre van nyírva. A különböző fade variációkban már az átmenet vonala határoz meg mindent (ettől lesz valami például temple fade vagy drop fade).

Milyen cuccot dobj rá

Hogy mivel fixálod, az rád van bízva, de mivel a haj tömegét meg kell tartani, nem nyomhatod le úgy, mint a slicked back-nél, ezért a zselénél szerencsésebb valamilyen pomádé vagy wax, a végén pedig lakkot célszerű rádobni. Készülhet kötöttebben vagy tincsesebben is (utóbbi esetben kicsit lazább a konstrukció), értelemszerűen ennek is függ a javasolt matéria. Volt egy nagyobb anyagunk a hajfixálókról, azt itt találod meg.

Felhasználtuk forrásként többek között a Fashionbeans és a Theidleman cikkeit. Ha foglalni szeretnél a fodrászainkhoz, itt teheted meg.

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás