Bro Guide

Így darálja be a Zara a divatot

By  | 

Fiatalok és szép korúak egyszerre tolonganak az üzleteikben, dilettánsok és szakemberek egyszerre dicsérik, újhullámos és vaskalapos szakmabéliek egyszerre vágynak a sikereire. Egy olyan szupervállalatról lesz szó, ami bestiális számokat produkálva, a modern divatipar egyik kirobbanthatatlan zászlóshajójának számít, teszi mindezt olyan fölénnyel, hogy a konkurencia tagjai több éves hátrányból kukkolhatják a hátát. Ennek miértjeit gyűjtöttem most össze. Így uralja a Zara a divatpiacot.

Szerkesztői előszó

A lenti egy brutálisan hosszú és alapos nagyelemzés a legsikeresebb fast fashion lánc működéséről. Nem pr cikk, nem natív hirdetés, nem reklám, és nem fizetett érte az Inditex. Azért írunk róluk mégis ilyen hosszasan, mert a cég stratégiájának bemutatása hasznos lehet bárki számára, aki érdeklődik a divatvilág működése vagy úgy általában a sikeres marketingstratégiák iránt. – Duncan

Mikor Schiffer Miklós divattanácsadóval egy, a vele készített interjú során a divat gyorsaságáról beszélgettünk, természetesen felmerült a fast fashion ideológiája, én pedig félve vetettem fel neki a Zara példáját. Fenntartásaim voltak, gondolván, hogy most arany tálcán szolgáltam fel neki egy sokak által kritizált márkát, amit ő ennek megfelelően szét is marcangol majd. Talán okkal várná ezt a balga ember egy olyan tekintélytől, akinek méretes szabósága és komoly hírneve van itthon. Meglepetésemre azonban a legnagyobb elismeréssel beszélt a cégről, ami a semmiből megreformálta az egész piacot,

úgy kapaszkodva föl gigászi magaslatokba, hogy józan ésszel mérte fel a többség igényeit, ezt remek ipartechnológiai, logisztikai megoldásokkal tudta kiszolgálni, én pedig egy kicsit akkor értettem meg, hogy a divat sokkal több esztétikus ruháknál és kreatív tervezőknél.

Erről pedig beszélni kell, különösen ma, Magyarországon.

Jon Kortajaren a Zara 2012-es kampányában. Fotó: Zara

A Zara évente kb. 500 millió terméket állít elő, és több mint 2000 üzlettel rendelkeznek világszerte. Hazánkban is található, szám szerint kilenc butik, és bár nagy részük plázákban van, de ki ne hallott volna már a Vörösmarty téren fekvő 4 szintes monstrumról, amiben ha a felső szinten rád jön a vizelés, kereshetsz is új alsógatyát. Ha az ember bármelyik üzletükben jár, szinte biztos, hogy még hétfő délelőtt 11-kor sem ő lesz az egyetlen vendég, hétvégente pedig borítékolható, hogy sorban állásra lehet számítani. Magazinos

kuponnapokon nem vesznek részt, viszonylag kevés náluk a leárazás, hagyományos marketingre és pr-re jóformán semmit nem költenek, mégis mindig tömve vannak.

Mi lehet az oka annak, hogy a Zara folyamatosan, még szezon közben is fenn tudja tartani a nép érdeklődését, olyankor, amikor papíron idény közben nem is frissül a boltok kínálata, ugyanaz a kollekció fut kezdéstől az új nyitányig? Hogy ezt megértsük, a lépcső legalsó fokáról kell indulnunk, ahol minden elkezdődött. Ez egy ember, a cég alapítója:

Fotó: VOP Today

Ki az az Amancio Ortega?

Furcsa az, hogy ennek a spanyol származású úrnak sokáig egyáltalán nem volt közismert a neve, népszerűsége eltörpült az olyan arcok mellett, mint Bill Gates vagy Jeff Bezos. Pedig Ortega 2016-ban már a világ leggazdagabb embere volt, és a mai napig minden egyes reggel emberek milliói bújnak bele a cégei által készített termékekbe. Kevesen tudják azt is, hogy a tulajdonában álló Inditex cégcsoport  olyan brandeket birtokol, mint a Zara, a Massimo Dutti, a Pull&Bear, a Stradivarius vagy a Bershka. Elég veretes névsor, és egy átlagos bevásárlóközpontban egy fél emeletet megtöltenek a boltjai.

Zara 2013, őszi. Fotó: Zara

Mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény ilyen magasságokba eljutni, pláne amikor egy olyan emberről beszélünk, aki 

Spanyolország egyik lepusztult munkásnegyedében, szegénységben nőtt fel.

Általában minden ilyen sikeres embernél eljön az a pont az életében, mikor eldönti; változtat a sorsán. Nála ez a pont az volt, mikor 12 éves korában szemtanúja volt annak, hogy édesanyjának a hentes már hitelre sem hajlandó húst adni. Düh és elkeseredettség táplálta elszántságát, amikor 14 évesen, otthagyva az iskolát egy szabósághoz szegődött küldöncként, ahol megmutatkozott szorgalma. Munkaidő után bent maradt, hogy elsajátíthassa a mesterséget és jobban belelásson a szakma rejtelmeibe. Ez a fajta mentalitás végigkísérte az életét, első önálló cégénél (37 évesen alapította) női köntösöket árult, de arra még nem volt elegendő pénze, hogy ezeket mással készíttesse el, ezért a nappaliban maszekolták őket feleségével.

Fotó: Pexels

Akaraterő, alázat, kitartás

Mivel Ortega sokáig dolgozott olyan szabóságokban, ahol előkelő, pénzes urakat szolgáltak ki mindenféle drága anyagból készült portékával, lassan megértette, hogy a széles vásárlói kör eléréséhez úgy kell lejjebb tornáznia az árakat, hogy az a lehető legkevésbé érintse a termék minőségérzetét. Megszületett egy, az átlagember számára is elérhető, de elismert márka koncepciója, így 1975-ben elindította üzletének első generációját, amit akkor még Zorbának neveztek. Pechükre (vagy éppen szerencséjükre) egy utcával lejjebb, egy kifőzde már birtokba vette ezt a nevet, így a félreértések elkerülése végett, a Zorbából Zarára változtatták a cégért. A többit már kitalálod: a Zara megindult a világhírnév felé, rövidesen már kilenc üzletük volt spanyol honban, ma pedig már több mint 2000-el büszkélkedhetnek szerte a világon.

Ortega jelenleg több mint 70 milliárd (az aktuális számot a tőzsdepiac határozza meg) dollárral rendelkezik, ennek ellenére senki nem mondhatja rá, hogy szeret vele felvágni. Szerény ember hírében áll, feleségével visszafogottan él, immáron 82 évesen. Keveset beszél és könnyen jön zavarba (a saját meglepetés születésnapi buliján simán elsírta magát, amikor meglátta az őt ünneplőket), és ezeket a videókat nézve egyértelműen az jön le az embernek, hogy a munkatársai őszintén kedvelik őt.

Bár neki is van három gyermeke, másokéról sem feledkezik meg. Évente 500 diák tanulását fizeti Amerikában és Kanadában, hogy ezzel segítse a spanyol oktatást és persze a fiatalok előremenetelét. A szerény életmód és a kemény munka mindenki számára követendő példa lehet. Ortega egyik híres mondása is ennek állít emléket:

“az utcán a családomon, a barátaimon és a munkatársaimon kívül senki nem szeretném, hogy felismerjen.”

Fotó: Doanhnhan Shaigon

Az Ortega út

Oké, rendben, mondhatnád, de nyilván rengeteg szakember munkája van abban, hogy mára ez a 80 plusszos bácsi ekkora vagyonra tehessen szert. Ez nyilvánvalóan így van, azonban vannak a cégen belül olyan sarkalatos, a tulajdonos által lefektetett irányvonalak, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Zara ma világszerte taroljon a fast fashion színterén. Ezen irányvonalak nagy részét pedig magának az alapítónak tulajdoníthatjuk. Nézzük végig, mik azok a speciális kritériumok, amiket Ortega igazán fontosnak vélt betartani:

  • Folyamatos személyes kapcsolattartás a cégen belül. Fontosnak tartja, hogy a tervezők, beszállítók, a különböző osztályok vezetői közt patent legyen az összhang, ezért majdnem minden egyes nap velük ebédel a vállalat konyháján és meghallgatja őket, és arra ösztönöz mindenkit, hogy kommunikáljanak egymással. Mivel a Zara és az Inditex többi márkája brutális gyorsasággal pörög, ezért nagyon fontos a kollégák közötti összhang. Míg máshol egyre inkább preferálják a gyors, de személytelen, e-mailes és egyéb projektmenedzsment megoldásokat, addig nála mindennél előrébb való a személyes kommunikáció. Gyakran figyelhető meg, hogy az egy szakterületen dolgozók kisebb csoportokba ülnek, és “brainstormingolnak” vagy csak megbeszélik egymással, hogy éppen mi jár a fejükben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy felesleges meetingekkel rabolják egymás idejét, ami a nagyvállalati kultúrákban gyakori hiba.
  • Keveset költ reklámozásra. A Zara reklámbüdzséje legtöbbször eltörpül a konkurenciáéhoz képest, mert a tulaj nem hisz ennek a feltétlen szükségességében. Nagyon kevés a köztéri plakátjuk, nem promóznak a tévében sem, persze vannak kampányaik és nem teljesen láthatatlanok a médiában, de mivel ők a fast fashionben, a gyors termékfrissítésekben hisznek, tőlük soha nem fogsz dollármilliókba kerülő reklámot látni a Super Bowl szünetében. Ezeket a pénzeket ők tudatosan megspórolják.
  • Kiemelkedő lokációk. Az erőforrásaikat ehelyett a boltjaik jó elhelyezkedésére költik a városokban. Számos alkalommal figyelhető meg, hogy a nagy Zara áruházak luxusüzletek környezetébe települnek, rendkívül frekventált helyeken. A Prada, Gucci, Cartier vagy akár a Hermés, mind a luxus kategória felső szintjét képviselik, ez pedig kapóra jön spanyol barátunknak, aki a konkurencia minőségére áhítozó vásárlók számára egy jóval kedvezőbb árú alternatívát kínál. Ha a Zara dizájnban és státuszában is megközelíti ezeket a butikokat, akkor sokkal nagyobb eséllyel képes ugyanazt a célközönséget magához vonzani. Azt pedig senki ne mondja, hogy akinek telik Guccira, az nem fog Zara termékeket venni – Katalin hercegné például megszállottan imádja a portékájukat, és rendszeresen viseli a blúzaikat. Ortega pedig olyan szinten nem sajnálja a pénzt a tökéletes pozícióért, hogy a Zara manhattani flagshopja egész Manhattan legdrágább ingatlanjának számít.

Az üzlet dizájnja

A megnyerő belső, főleg egy olyan cégnél, amely magával a megnyerő külsővel foglalkozik, nyilvánvalóan létfontosságú. Felteszem, mindenki járt már, de legalábbis kukkantott már be kívülről Zara üzletbe. Letisztult, modern környezet uralkodik, általában a fehér és a fekete színek dominálnak, egy-két kiugró platform, de szinte minden ugyanazon minimál sémán operál.

  • A modern, letisztult környezet a frissességet hangsúlyozza, ízléses, és egy kicsit sem tolakodó, azzal vonja magára a figyelmet, hogy egyszerű, nem pedig díszleteivel, villogásával vagy cicomájával. Ebben persze még nincs semmi különleges.
  • Ennél lényegesebb, hogy egyáltalán nem is akarja, hogy bárkit is a dizájn ragadjon magával, amikor az üzletben sétálgat. Legyen egyszerűség, igényesség és tisztaság, a többit pedig majd a termékek intézik. Semmi értelme elvonni a figyelmet a rengeteg szebbnél szebb ruháról, amit meg akarnak vetetni. Nekik az a céljuk, hogy a produktumra vezessék a tekintetedet, ami egyszerű stratégia, de mégis kiválóan működik.

Fotó: Glassdoor

Elvetett kockázatok

Végigvettük, hogy a tulajdonos személyes meggyőződése miben hat a cég működésére. De most beszéljünk arról, hogy miképpen épül föl maga a divatpiac, és mit reformál meg benne irigylésre méltóan a spanyol cég. A fast fashion térhódítása előtt a piaci szereplők általános gyakorlata az volt, hogy egy évben két kollekciót dobnak piacra, egyet a tavaszi/nyári, egyet pedig az őszi/téli hónapokra. A tervezői csapatnak pedig nincs más dolga, mint eltalálni az emberek ízlését, olyan termékeket a boltokba vinni, amik vásárlást generálnak. Rengeteg tervezés, felmérés, közvéleménykutatás és marketing stratégia készül el addig, amíg piacra nem dobják az új kollekciót, ezen azonban utána már logisztikai és gyártástechnológiai okokból nehézkesen tudnak változtatni.

Rugalmasság, mint döntő versenyelőny

Ha a megjelenő ruhák eltalálják a célcsoport ízlésvilágát, akkor mindenki boldog, mert a cuccokat vinni fogják, mint a cukrot, az előre legyártott termékek nem fognak a raktárakban porosodni, hanem a teherautókon szélsebesen özönlenek a szélrózsa minden irányába, hogy felkerüljenek a polcokra. Ez azonban nagy kockázat.

Ha nem jön ki a lépés, a vezető tervezők nem jól tippelték meg a trendeket, vagy a bátor ötleteik nem jönnek be a vásárlóközönségnek, akkor csökken az eladás.

Az éves beszámolókat kurkászó részvényesek és befektetők pedig általában nem örülnek a csökkenő bevételeknek. Ez az a korábban kikerülhetetlen rizikó, amit a Zara a folyamatos, irányított termékcserével kicselezett.

Divatból FMCG

Ha mélységében, márkától függetlenül szeretnéd megérteni, hogyan működik a fast fashion, akkor mindenképpen olvasd el korábbi cikkünket, melyben Ulla rávilágított a hullám minden pozitív és negatív oldalára, miközben olyan márkákkal is megismerkedhetsz, amikről lehet, hogy korábban nem is hallottál.

Ezért uralja a Fast Fashion az utcákat

Most vissza a Zarára, aminek legnagyobb fegyvere, quint esszenciája, pozitívuma és sikerének fő titka a gyorsasága. A fast fashion ebben az értelemben azt jelenti, hogy folyamatosan naprakészen tartja és monitorozza a különböző termékek népszerűségi adatait, hogy a számoktól függően azokon hihetetlen gyorsasággal, előnyére változtathasson.

Döbbenetes tény: egy teljesen új terméket a Zara 2-3 hét alatt képes megtervezni, legyártani és polcra tenni, amíg ugyanez az idő egy konkurenciának akár 5-6 hónapba is telik.

Téli cuccok, 2011. Fotó: Zara

Nulla marketingköltés!

A cég hírhedt policy-je a “zero investment in marketing“, amitől nem lettek kedvesebbek a divatfókuszú média szemében (értsd: nem költenek semmit a kiadványokban). A más márkáknál ilyen célra fordított költségeket ők en bloc a fiatal, gyors döntések meghozatalára képes tervezők kiképezésére és foglalkoztatására, az üzleteikre, valamint a tempós árucserét szavatolni képes infrastruktúra fejlesztésére költik.

Egyáltalán mit hirdetnének?

Már csak azért sem csinálnak nagy reklámokat a szezonális kampányaiknak, mert idő híján felesleges lenne. Mire meghirdetnének egy adott darabot, az talán már rég el is tűnne a polcokról, és valami teljesen új kerülne a helyére. Elképesztő, de a cég kivitelezni tudja azt, hogy folyamatosan alacsonyan tartja az üzletek darabszámát, de közben folyamatosan frissítik a kínálatot heti két új elemmel. Ebből pedig a következő előnyeik származnak:

  • A kevesebb ruha csökkenti a bolt kiadásait és kevesebbet kell akciózni, mert kevés fölös termék marad.
  • A vásárlók automatikusan megállnak az üzletnél, mert mindenképpen találnak valami frisset.
  • Ha limitált a darabszám, azzal arra kényszerítik az embereket, hogy minél hamarabb térjenek be hozzájuk, ha meg akarják azt kaparintani.

Fotó: Backstage Tales

De hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Minden egyes szezonnyitás alkalmával a különböző vállalatok elköteleződnek bizonyos esztétikai irányvonalak mentén, amik alapján az új kollekciójukat építik föl. Megy a brainstorming, eszmecsere és a kíváncsiskodás, hogy ki mit hoz majd napvilágra 6 hónap múlva. Azonban a Zara a divatvilágnak ebben a háborúskodásában gyakorlatilag egyáltalán nem vesz részt. Míg mások  gyártáskezdésnél kész féléves tervvel rukkolnak elő, addig ők a kollekciónak mindössze 15-20%-át tervezik meg előre, amit az időszak végére 50%-ra bővítenek. A világosság kedvéért, ez azt jelenti, hogy

a márka szezonális kollekciójának fele akkor kerül csak a polcokra, amikor már javában tart az idény.

2012-es mókák. Fotó: Zara

Ezzel biztosítják, hogy bár van egy saját elképzelésük a gyártási időszak végére, később minden más ruhadarabot úgy tudnak legyártani, hogy azok maximálisan megfelelnek az emberek ízlésének. Ezek szervezett megfigyeléseket igényelnek, azokat pedig kétféleképp mérik fel:

  • Konstans konkurencia és trendfigyelés. Míg sok cég föntről lefelé gondolkodik, magyarul úgy állnak a trendekhez, hogy majd ők megmondják, mi kell a népnek, addig a Zara alulról fölfelé kalkulál. Elérték azt, hogy a termékeik felét csak akkor kelljen elkészíteniük, amikor az emberek azokat már tényleg használni kezdenék, lehetőségük van arra, hogy megfigyelőket küldjenek szét plázákban vagy városok csomópontjain, akik követik, hogy mit visel a célcsoport igazából, mi számít trendnek, mik az igazi “must have” darabok. Ezeket a feljegyzéseket továbbítják a tervezői központnak, akik ez alapján indulhatnak el forró nyomon, és készíthetnek olyan cikkeket, amiket rizikó nélkül tehetnek az emberek orra elé.
  • Folyamatos készletfigyelés és a vásárlói szokások elemzése. Az is nagyon árulkodó lehet, hogy melyik szabások, milyen színek, formák fogynak a legjobban, illetve a legkevésbé a polcról. Hála a modern technikának minden boltban nyomon tudják követni napra pontosan a fogyasztást, ami alapján elemzéseket készíthetnek, és akár egyik napról a másikra levehetnek gazdaságtalan darabokat a vállfákról vagy újak tervezésébe kezdhetnek. Persze ez nem annyira egyedi mód, minden bolt készít ilyen felméréseket, de az tény, hogy a Zaránál ennek tényleges, gyakorlati haszna is van, hiszen ők vannak annyira rapidak, hogy alkalmazkodni is tudnak hozzá, nem csak fogni rajta a fejüket.

Fotó: Quartz

Döbbenetes ipari felkészültség

Sokan úgy látják a divatot, mint egy mézes-mázos, könnyed puszedlit, ahol a tervezők órákat üldögélnek egy egy szabásminta fölött, és töprengenek rajta, hogy milyen esése legyen az adott szoknyának. Azonban ez koránt sincs így, mert egy divatcég sikeressége legalább annyira technikai kérdés, mint egy telekommunikációs vállalaté vagy autógyártóé.

A divat is egy rettenetesen komoly ipartechnológiai kérdéseket felsorakoztató szektor,

amelyben az ilyen irányú felkészületlenség a csődbe taszíthat bármely céget.

Irtózatos teljesítmény, vörösen izzó fogaskerekek

Tűnhetne bármennyire aranybányának elméletben a Zara szezon közbeni 50%-os új-termék előállítása, ha ezt a gyakorlatban nem tudják kivitelezni, az egész koncepció bukó. A titkuk abban rejlik, hogy szinte mindent házon belül intéznek, és gyáraikat a gyártási időszakon belül 85%-os termelési kapacitáson tartják. Ezzel elérik, hogy az újonnan bevezetett termékek mennyiségét, gyakoriságát, változatosságát rendkívül rugalmasan tudják kezelni. Erre azzal is rásegítenek, hogy egy héten körülbelül 4-5 napot működnek maximális kapacitáson, ami alapvetően elegendő az átlagos termelés biztosításához, de ha esetlegesen egy extra etapot kellene lenyomniuk, akkor is készenlétben állnak a rohamra. 

Fotó: Emaze

A Spanyolországi fő elosztó- és előállító üzem azért is nagyon fontos, mert kiépített környezete van, ahonnan folyamatosan ellátják a számára szükséges matériákkal. Ha messzebbről kellene hozatniuk a nyersanyagokat, az időbe kerülne nekik, és borítaná az egész rendszert. Ők azonban folyamatos és gyors beszállítást kapnak, ezért lehetőségük van arra, hogy amikor a szezon közbeni új termékeiket, a trendek alapján elkezdjék előállítani, azokat csak kis mennyiségben kelljen kiszállítaniuk, így a veszteség még akkor sem lesz kezelhetetlen, ha véletlenül mégsem jönnének be a számításaik, és az emberek nem harapnak rá a frissen tervezett ruhakölteményekre. És mivel a sikertelen kísérlet kicsi, és rövid életű, még mindig van rá lehetőség, hogy tanulva belőle, előnyükre forgassák hibájukat.

Precizitás, precizitás, precizitás

Megfigyelhető, hogy az egész cégben van egy sajátos lüktetés, de sokkal inkább ritmus. A Zara szigorú ütemtervet követ, amit be is tudnak tartani, így az egész vállalat, a legnagyobbtól a legkisebb eleméig, mint egy nagyzenekar, egyszerre képes tartani a tempót. Brutális az a tény, hogy

az európai butikokba 24 óra, az amerikai és ázsiai üzletekbe pedig 40 óra alatt tudják leszállítani az új beérkezéseket.

Gondolj bele, amikor valamit eBayről rendelsz és egy hónapig tart a shipping, amiből a Magyar Posta három hét. Itt meg minden héten kétszer érkezik szállítmány a boltba, ahová a meghatározott időpontban startoló teherautók meghatározott időben érkeznek. A szisztémát olyan apró okosságokkal fejelik meg, hogy a bejövő ruhák már fel vannak címkézve, be vannak árazva, és csak a megszabott helyükre kell őket navigálni, ergo szinte azonnal készen állnak az értékesítésre.

Fotó: girisimturkiye.com

Ne silányítsd a terméket akciókkal

Kedvezmények és akciók szempontjából egy kicsit az Apple nagyon szigorú rendszerére hajaz a politikájuk (ahol például még az is meg van szabva, hogy aktuálisan forgalmazott termékek nem szerepelhetnek semmilyen nyereményjátékban), de annál kicsit azért rugalmasabb. Előfordulnak leárazások, követik a Black Fridayt és az összes többi kijelölt akcióhullámot, de alapvetően ezeken kívül csak limitált számú ruhát kell a leértékelt részlegbe száműzniük.

Az elképesztően precíz infrastruktúra, adminisztráció és logisztika hálájaként

a cég az egyes termékei árából 85%-ot tesz zsebre, míg a standard ezzel szemben 60-65%.

A meg nem vásárolt cikkek pedig a fent említett módszereknek hála, alig érik el a 10%-ot, míg a vetélytársak a 17-20%-kal küzdenek folyamatosan.

Fotó: Essay Service

Az érem másik oldala

Nem lenne hiteles ez az elemzés, ha nem hívnám fel a figyelmet olyan hírekre és tényekre, amik azonban igen negatív színben tüntetik fel az óriást. A példás üzleti mutatók nem jöttek ingyen, és egy komplett listát össze lehet tenni azokról a tényezőkről, amelyekkel folyamatosan vádolják őket:

  • Más tervezők ötleteinek eltulajdonítása vagy lemásolása
  • Alacsony fizetés és rossz munkakörülmények a gyáraikban
  • Hatalmas környezetszennyezés

Teljesen nyilvánvaló tény az, hogy a cég egyik alapvető kelléke a tervezésnél a másolás. A fast fashion hozadéka az, hogy folyamatosan a nagy imázzsal rendelkező cégek megjelenéseit használják fel és formálják a saját képükre, így téve azokat elérhetővé az egyszerű ember számára. E fölött persze szemet huny az ember, hiszen itt egyértelműen arról van szó, hogy csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak a nagy tervezők túlárazott darabjait, a Zara pedig mint a mennyei mannát szállítja az égből. Másolták már a Balenciaga 800 dolláros lépőit, de volt olyan év, amikor gyakorlatilag egy az egyben lekopizták a Kanye West által piacra dobott Yeezy kollekciót és cipőt. Történtek olyan esetek is, amikor a cég pusztán gazdasági fölényét kihasználva semmizett ki nálánál jóval kisebb halakat, akik nyilvánvalóan nem tudtak mit kezdeni a gigásszal. Művészek és náluk kisebb divatcégek végtelen hosszan sorakoznak, hogy ők is bekopoghassanak egy olyan ajtón, amit senki nem fog nekik kinyitni.

Itt éppen a TuesdayBassen nevű, független művész posztját láthatjátok arról, ahogyan a cég visszautasítja, hogy a nyilvánvalóan lenyúlt grafikái miatt kártérítést adjon:

I've been pretty quiet about this, until now. Over the past year, @zara has been copying my artwork (thanks to all that have tipped me off–it's been a lot of you). I had my lawyer contact Zara and they literally said I have no base because I'm an indie artist and they're a major corporation and that not enough people even know about me for it to matter. I plan to further press charges, but even to have a lawyer get this LETTER has cost me $2k so far. 〰 It sucks and it's super disheartening to have to spend basically all of my money, just to defend what is legally mine. ⚡️ EDIT: Some of you are asking how you can help. Repost and tag them, on Twitter, on Insta, on Facebook. I don't want to have to burden any of you with the financial strain that comes with lawsuits.

A post shared by Tuesday Bassen (@tuesdaybassen) on

Sweatshop sztorik

Emellett a céget rendre vádolják azzal is, hogy embertelen körülményeket biztosít olyan gyártósorain, amik nem a spanyol főhadiszállás közelében fekszenek, hanem szétszórva a világban, például Törökországban vagy Brazíliában. Ezek nem csak egyszerű pletykák, amit gyakorlatilag bármelyik nagy cégre rásütnek szerte a világon, hanem konkrét tények. Az Inditex vállalatot már többször kellett felelősségre vonni, amiért nevetségesen alacsony bérezéssel honorálta a dolgozóit. A 10 cent/darabos fizetés még a magyar valósághoz képest is elszomorító. A cég ilyenkor sűrű bocsánatkérések közepette ígér magasabb bért és a kártérítést, de értelemszerűen csak akkor, amikor már kiderült a turpisság. Egyszer az egyik isztambuli létesítményben vásárolgatók találtak apró cetliket a címkékbe varrva a következő szavakkal: “azt a ruhát amit éppen meg akarsz venni, én készítettem, fizetést azonban nem kaptam érte”. Elgondolkodtató, hogy ami másoknak a csillogást jelenti, az másnak a szenvedést jelképezi.

Fotó: Fashion Bloc

Nem csak a “zöldeknek” fáj

Az előállítás nem csak a gyorsaságról, hanem a gazdaságosságról is szól, ennek fényében pedig olyan, olcsóbb módszerek is felbukkannak, amik folyamatos pusztítást végeznek a környezetben. Ez természetesen nem csak egy cég sara, de a gyárakat körülvevő térségekben gyakran probléma a talaj, a levegő vagy a víz minőségének romlása, ami több okból is köthető a ruhagyártáshoz. Egyik ilyen a viszkóz, ami egy selyem-alternatíva, tulajdonságait tekintve hasonló hozzá, ám árban sokkal kedvezőbb. Előállítása során számos kártékony kémiai anyag kerülhet a talajba, tavakba, folyókba. A ruhaiparban alkalmazott eljárások ráadásul nem kímélik közvetlenül a levegőt sem, a fennmaradt, már felesleges termékeket ugyanis gyakran nem újrahasznosítják, hanem egyszerűen csak elégetik.

Fotó: The Independent

Összegzés

Amikor Levi Strauss (Levi’s farmer) az aranyláz idején megérkezett San Franciscoba, hogy saját kisboltot nyithasson, Ortegához hasonlóan észlelte, mi kell a népnek (konkrétan a bányászoknak), és ennek következtében hozhatta létre később a világ legnagyobb, legtradicionálisabb farmergyártó cégét. A legnagyobb aranyat, mondjuk ki, mégiscsak ő találta.

Férficuccok, 2013 ősz-tél. Fotó: Zara

A sikert nem adják olcsón, de a vállalat, amit Amancio Ortega gyerekként építeni kezdett, a botrányokon és kritizált mechanizmusokon túl mégiscsak a kőkemény munkának, rémisztően gépies precizitásnak, az igények folyamatos feltérképezésének, és az ipar csúcsra járatásának köszönhetően tudta világszerte meghódítani a közízlést. Észnél kell azonban lennünk, amikor fantasztikusan hatékony üzleti stratégiája miatt egy olyan vállalatot dicsérünk, amit legalább ennyire ekézhetnénk is azon etikátlan gyakorlatai miatt, amelyek hozzásegíthették a sikerhez.

Reformok a jó ügyekért

Ha már mindent megtesznek azokért, akik belépnek az üzleteikbe, némi innovációval talán jó példával járhatnának elől, és tehetnének valamit a világ többi részéért is, hogy a menő ruhákat a végén ne a Föld egészségével kelljen megfizetnünk. 

Fotó: All American Facility Maintanance

A cikkhez segítségemre voltak a Thrive Global ,Trade Gecko, a The Independent és a(z) USA Today cikkei. A kiemelt képen a Zara 2014 tavasz/nyári kampányának fotója látható.

Flo

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás