Divat

A gengszter-éra örök stílusa

By  | 

A ’20-as évek az elmúlt évszázad egyik legfurább évtizede. Túl az első nagy világégésen, arccal a közeledő gazdasági válság felé egy olyan stílusvihar söpört végig a világon, ami mai napig érezteti hatását. Mindehhez kellett a hollywoodi álomgyár teljes sebességre kapcsolása és egy olyan orbitális baklövés is, mint a szesztilalom, ami egy pohár viszkiből is lázadást csinált, és kúllá tette a törvényen kívüliséget. 

Ha egy szóval akarnánk jellemezni a 20-as éveken eluralkodó életérzést, talán a

jazz

lehetne az, annak minden komplexitásával együtt. Az elsősorban zenei műfaj neveként ismert kifejezés, egy régi szleng szóból, az elevenség, energia jelentésű jasm-ből eredeztethető.

Ahogyan a jazz is egyszerre tradicionális és modern, sokszínű és felszabadító, közösségi és a végletekig individuális, úgy a kultúra és az életmód egészét is meghatározza a szabadságvágy és a hagyományos keretek újragondolása.

Josephine Baker, az első afroamerikai show-woman és celeb

Ha vizuálisan akarnánk ábrázolni a 20. század második évtizedét, egy egyszerű függőleges, egyenes vonal jól visszaadná ennek esztétikáját. Az építészetben és tárgykultúrában a bauhaus és az art deco elhozta a letisztult, geometrikus formák egyeduralmát, a női divatban pedig nemes egyszerűséggel eltűnt a derékvonal.

Klasszikus art deco bár

És ami a legérdekesebb, hogy ez az általános kockulás, mégsem eredményezett hideg szögletességet vagy unalmat, sőt,

egy olyan elegáns, egyszersmind szexi stílust hozott létre, amire máig nosztalgiával tekint mindenki, akinek csak egy kicsit is szívügye a divat.

Nézzük hát meg közelebbről, miben rejlik a gengszter-éra stílusának titka.

Halcsont nélkül szabadon

A fentebb említett változások kétségkívül a női divatot érintették erőteljesebben, pár év alatt fenekestől fordult fel mindaz, amit nőiességről gondolni volt szokás. A legforradalmibb történés a fűző sutba dobása volt, ami több évszázados szenvedés alól szabadította fel a női nemet, hogy a korzett legfeljebb a hálószobák világában, szexi fehérneműként térjen vissza.

Resting bitch face az ascotti derbin 1925-ben

A 20-as évek közepére aztán

kialakult az ikonikus bakfis-sziluett,

ami leginkább magába sűríti ezt az évtizedet. Míg pár évvel korábban már egy szoknya alól kivillanó boka is komoly erotikus töltettel bírt, és a hosszú haj, a magasra polcolt hajkorona a nőiesség netovábbjának számított, addig a szoknyák most a térdvonalig rövidültek, megszületett a spagettipánt és egyéb, a vállat ledéren szabaddá tevő megoldások, a női fejeken pedig megjelent az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő bob.

Clara Bow, némafilmsztár 1928-ban

A fiús az új szexi

Miközben egyre több bőrt mutatott, a női divat a 20-as években erősen androgün jelleget öltött: a nőies formák helyett a lapos fenék és a kislányos mell lett a menő, és az egyenes derékkal szabott, ingszerű női ruhák addig elképzelhetetlen kényelmet tettek lehetővé még egy elegánsabb szett esetében is. Arról nem is beszélve, hogy az egyszerű szabásvonal könnyen kivitelezhető volt otthon is, így az is divatosan nézhetett ki a hétköznapokban, aki nem engedhette meg magának az elegánsabb szabászatok kreációit, amelyek ára egyébként nem egyszer egy szobalány vagy varrónő egy éves fizetését tette ki.

Kisfekete Coco Chaneltől egy 1925-ös Vogue-ban. Hordanám.

A nőies sziluett hiányát erős, drámai sminkkel és gátlástalanul feltűnő kiegészítőkkel, kalapokkal és ékszerekkel ellensúlyozták, így

a végeredmény a fiús jellemzők ellenére is egy üde, sikkes és szexi outfit lett,

amit ráadásul nem is kellett órákon át, öltöztetőnők és fodrászok garmadájával kivitelezni. Az igazi flapper mindezt megkoronázta egy szipkából szívott cigarettával, melyet a bimbózó női emancipáció jegyében öntudatosan pöfékelt minden addig tabunak számító nyilvános helyen.

Jodie Foster Alan Parker gyerekekkel forgatott genszterfilmjében, a Bugsy Malone-ban (Fotó: IMDb)

Klasszikusok jazzritmusban

Ami a férfidivatot illeti, ott kevésbé borultak meg a klasszikus keretek, az igazán új elem inkább az volt, hogy a korrektül szabott öltöny a tömeges gyártásnak és az egyre nagyobb áruházaknak köszönhetően mindenki számára hozzáférhetővé vált, így már nem csak a városi miliőben számított megszokott látványnak. Egy magára kicsit is adó férfi, legyen az orvos vagy farmer, tartott otthon legalább egy klasszikus, háromrészes öltönyt, hozzájárulva ezzel az amerikai álom ideájához, miszerint a szabadság földjén a tisztes jólét mindenkié.

Nem, nem David Gandy egy tavalyi lookbookból, Gary Cooper bő 90 évvel ezelőttről.

A konzervatív, egyenes sziluettet adó, széles hajtókájú fazon mellett

nagy népszerűségnek örvendett a jazz öltöny, amit a tűzésekkel hangsúlyosabbá tett derékvonal és a keskenyebb hajtóka jellemzett.

Az alkalmi öltözékek között régóta egyeduralkodó frakkot az évtized végére felváltotta a jóval rövidebb szmoking, és általánosságban is elmondható, hogy a férfiak körében is teret nyert a kényelem és egyfajta sportosabb lazaság.

Charlie Chaplin kétsoros, csíkos öltönyben 1929-ből.

A kiegészítők közül a fedora kalap viszi a prímet, nem kis mértékben köszönhetően annak, hogy a gengsztervezér Al Capone és a sleppje is előszeretettel viselte ezt a darabot, ikonikus férfiattribútummá téve egy egyébként eredetileg nők számára tervezett fejfedőt.

Rudolph Valentino, akinek kedvéért megszületett a latin szerető kifejezés, épp szünetet tart a szívtiprásban.

Egy kamu Robin Hood pünkösdi királysága

Szívesen írnám azt, hogy ma már nem olyan idők járnak, amikor egy köztörvényes bűnöző hősként és pozitív mintaként él milliók tudatában, de elég csak a Viszkisre és az őt követő kultuszra gondolnom, hogy ne ragadtassam ilyesmire magam. Az viszont tény, hogy olyan pofátlan lazasággal azóta sem tették zsebre a közigazgatást a nyugati világban, mint ahogyan azt ez a csóró migránsivadék tette a 20-as évek Chicagójában.

Da boss (Fotó: Gentleman’s Gazette)

A szesztilalom eredeti célja az lett volna, hogy javítsa a gazdasági mutatókat, a munkavégzés minőségét és a közegészségügyi állapotokat. Ehelyett viszont felvirágoztatta a feketegazdaságot, menővé tette a csempészetet, a törvény kijátszását, és szalonképes polgárokká emelt közönséges gyilkosokat, akik fényes nappal, közvetlen közelről lőhették le azt, aki útjukban állt, anélkül, hogy akár csak pár óra erejéig hűvösre kerültek volna.

Trú a sztori, Al Capone simán abszolválta a fenti akciót, a lakosság továbbra is Robin Hoodként tekintet rá, köszönhetően annak, hogy

jó pillanatban nyitott egy-két ingyenkonyhát.

Egy nagy leszámolás és hét frissen agyonlőtt ártatlan ember sajtófotója kellett ahhoz, hogy a közvélemény szeméről lehulljon a hályog, néhány tökös nyomozó pedig elérte, hogy a gengsztervezér rács mögé kerüljön, igaz, csak adócsalásért és azokért is csak pár évre.

Capone és a jogász team (Fotó: Gentleman’s Gazette)

Ezek mellett viszont szeretjük Al Caponét egy lapon emlegetni a vagány, maszkulin gengszterstílussal, és tény, hogy a Sebhelyes Arcú pedánsan ragaszkodott az elérhető legjobb minőséghez. A legjobb szabók készítették öltözékeit a legkiválóbb alapanyagokból, és sikerült a köztudatba beírnia pár rá jellemző divatvonást, mint a már említett fedora kalap, az oxford cipők bohémebb leágazásának is tekinthető spectator, az aszimmetrikusan kötött selyemnyakkendő vagy a hanyagul betűrt fehér díszzsebkendő. A smukkot viszont nem kedvelte a főnök, a közhiedelemmel ellentétben mandzsettagombot sem hordott, a sima, visszagombolható kézelőt kedvelte.

Florida, fedora, világos öltöny, spectator, haverok, chill (Gentleman’s Gazette)

Ha megnézzük a róla készült, szép számban rendelkezésre álló fotókat, Al Capone azt is remekül példázza, hogy

a lóvé és a prémium cuccok önmagukban nem tesznek stílusossá senkit,

azokat viselni is tudni kéne. Capone a legkiválóbb öltönyökben is az a darabos mackó maradt, aki mindig is volt, arról nem is beszélve, hogy bár színes képen nemigen maradtak fent, bizony előszeretettel készíttette el öltönyeit olyan kevésbé kúl színekben is, mint a lime zöld vagy a lila.

Tűnj ki a tömegből, bro. (Fotó: Gentleman’s Gazette)

Valódi stílusért inkább Hollywoodban érdemes körülnézni,

ahol éppen zajlik a hangosfilm hatalomátvétele, nem is mindenkinek sikerült megugrania, hogy a beszélő moziban is tényező maradjon. Az übermacsó latin lover prototípusaként ott van a mindössze 31 évesen, 1926-ban meghalt Rudolph Valentino, a markánsabb férfiasságot pedig remekül prezentálja Gary Cooper, John Gilbert, Buster Keaton vagy a civilben döbbenetesen jóvágású Charlie Chaplin.

John Gilbert házikabátban is adja.

Ha te is tolnád a gengszter stilót

A ’20-as éveket övező gengszterromantika mai napig nem csillapodik, elég csak az időről időre mozikba kerülő nagyjátékfilmekre gondolnunk, vagy az olyan ikonikus szériákra, mint a Boardwalk Empire.

(Fotó: IMDb)

Utóbbihoz kapcsolódóan a netet túrva az ember pontról pontra elsajátíthatja a vagány csempész outfit kialakításának hogyanját, sőt, akár pár kattintással be is szerezhet mindent, hogy a következő céges farsangon igazi Buscemi-hasonmásként kápráztassa el a kollégákat.

Fotó: IMDb

Hasonlóan alapos eligazítást nyújtanak a Vintage Dancer stílusbloggerei is, akik szintén ízekre szedik a ’20-as évek stílusát, felkutatják a lelőhelyeket, és össze is gyűjtik az okosságot, hogy ízig-vérig bootleggerré válj, ha úgy tartja úri kedved. Ők egyébként a csajokat sem hagyják magukra, a flapper dresstől a Nagy Gatsby kosztümjeiig számtalan alapos cikkel informálják az időutazni vágyókat.

A mindig szomi Buster Keaton bájos kolléganője társaságában

Tanulság: az alvilágnak nincs romantikája, de a stílus örök, és tanulható. Akár a dédnagymamád idejéből is. Tánc.

 

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás