Így találd meg az illatod – interjú Kiss Virág színésznővel és illattanácsadóval

Szerző: Flo

Interjúnk Kiss Virág színésznővel a szinkronszínészetről és a parfümök világáról. Hang és illat szinesztéziája.

Ha Kiss Virágot színésznői és ismert szinkronszínésznői minőségében interjúvolnánk meg, már annak is lenne létjogosultsága. Megszámlálhatatlan eljátszott szerepével kétségkívül a szakmája egyik legfoglalkoztatottabbja, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy évről évre bekerül a legnépszerűbb szinkronszínésznők top10-e közé. Eddig is belefértek a tematikánkba olyanok, akiktől a szakmai múltjukból kifolyólag bőséggel tudunk tartalmas válaszokat kapni a kérdéseinkre az élet minden területén – így beszélgettünk Szilágyi Áron olimpiai bajnokkal, Schiffer Miklós stílus-tanácsadóval és Kőhalmi Zoli királycsászárral. Kiss Virág azonban nem pusztán az eredeti karrierjében sikeres, de második választott szakmájában is. Némileg meglepő fordulattal

évekkel ezelőtt parfümőrnek kezdett tanulni, mert gyerekkorától vonzották az illatok.

Így aztán már duplán volt értelme beszélgetnünk vele. A pályáján túl az illatok jelentőségéről, a parfümválasztás módjáról csevegtünk, arról, hogy miként határozza meg az emlékeinket egy-egy illat, és arról is, vajon mit ajánlana személy szerint nekünk. Az interjút ketten készítettük az És Bisztró impozáns épületében, és mivel személyes aspektusok is felmerültek, az egyértelműség kedvéért a kérdezőt is feltüntettük.

A szinkronmesterségről

Flo: Azt vettem észre, hogy a magyar emberek talán nem látnak bele olyan jól a szinkronizálás rejtelmeibe, mint a klasszikus színjátszáséba. Ez azért van, mert a szinkronok stúdiókban készülnek, nem pedig kint a „reflektorfényben”?

Kiss Virág: Kevésbé vagyunk reflektorfényben, ez valóban így van, de azt meg kell hagyni, hogy van egy átfedés a szinkronban, a színházban és a filmekben dolgozó kollégák között, hiszen rengeteg az olyan színész, akik egyaránt tevékenykednek mindegyikben. Az, hogy kevésbé vagyunk láthatóak, lehet jó is, rossz is, de úgy gondolom, hogy aki arra érdemes vagy keresi a lehetőséget rá, azt megtalálják azok a médiumok, amelyek segítenek jobban megismertetni az arcát. A szinkron világa nagyon szép szegmense a színész szakmának, hiszen ugyanazt kell csinálni, mint a színpadon, de a testünk segítsége, gesztusok nélkül. A fizikai rész rejtve marad, azonban az érzelmi rész éppen ezért duplán számít.

A szinkronizálás az alázatról is szól, hiszen azt a karaktert, amit a külföldi kolléga felvázol, nekünk reprodukálnunk kell.

Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a saját egyéniségünket is bele tudjuk csempészni, miközben legalább olyan jól vissza tudjuk adni az eredeti minőségét, ha nem jobban. Semmiképp sem játszhatunk el mást, hiszen akkor leesik a képről a hang (a szereplő és a magyarhang nem passzolnak egymáshoz, nincsenek harmóniában- a szerk.).

Kell az alázat és az arányérzék, hogy ezekben a játékokban pontosan tudjuk, mi elég, mi kevés, és mi sok. Ehhez nyilvánvalóan kell egy jó ízlésű színész, de segítséget nyújt még a rendező is, ez nem más, mint egy igazi csapatmunka. Elmondható, hogy aki egyszer megtapasztalta a szinkron világát, az mindig visszavágyik majd a stúdiókba, pláne, ha van sikerélménye.

Flo: Mitől lesz valaki jó szinkronszínész ?

Kiss Virág: Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a szakmában, sok mindennek össze kell jönnie. Színészi képességnek, ritmusérzéknek, az érzelmek gátlás nélküli kifejezésének… Sokszor előfordul, hogy az ember az egyik pillanatban még a rendezővel viccelődik, a másikban pedig már lesírja a csillagokat az égről. Muszáj, hogy meglegyen az emberben egyfajta érzelemtöltet, amivel ezeket a – sokszor szélsőséges – hangulatokat elő lehet hozni.

Duncan: Mit gondolsz, művészi érték tekintetében van valami hierarchia a szakmán belül?  A szinkron, a színház és a film közül van olyan, amit többre, esetleg kevesebbre tartanak? Tapasztaltál ilyesmit?

Kiss Virág: Sajnos előfordul. Például két elit színház egyaránt kikiáltotta magát etalonnak, miszerint  „csak ott van színház és sehol máshol”, ami egy parázs ellentétet szült közöttük. Olyan is van, hogy egy színész egyszerűen alkalmatlan filmezésre, mert olyan az arcberendezése, hogy a színpadon és fotókon jól mutat, de amint veszi a kamera, rettenetesen sok lesz. Ezzel ellentétben van, aki nem működik a színpadon, mert oda már kevés amit játszik, ő filmre például tökéletes.

A szinkronra azt szoktuk mondani, hogy pillanatnyi művészet.

Ott egy szemvillanás alatt át kell kapcsolni egyik érzelemből a másikba, ehhez pedig rengeteg rutin kell. Itt ugyanis nincsenek beállások, mint a filmeknél, ahol akár két óra szünet is van, amíg arrébb teszik a lámpákat, de hat hétig tartó próbafolyamat sincs, mint a színházban, ahol szépen folyamatosan tudod felépíteni az adott karaktert. Aki a szinkronos gyorsaságra képtelen, azt nem tudják megvárni, innentől kezdve pedig sajnos alkalmatlan a szinkronmunkákra. Azt is tudni kell helyén kezelni, mikor két olyan színész áll a mikrofon elé, akik nem kedvelik egymást valamilyen okból, de két órán keresztül azonos jelenetekben szerepelnek. Érdekes volt az is, amikor egyszer két régi szerelmes került egy mikrofon elé, akiket egy romantikus film újra összehozott.

Duncan: Erre oda szoktak figyelni az illetékesek, hogy lehetőleg ne legyenek ehhez hasonló súrlódások a mikrofon előtt?

Kiss Virág: Persze, én rendezőként erre mindig figyelek, de valamikor ezt nem lehet megoldani. Ez a módszer egyébként az én eseteben nem számít problémának, ugyanis nálunk mindenkit külön hangsávra veszünk föl, tehát mindenki egyedül áll a mikrofon előtt. Ez abban segít, mivel mozi minőségben vesszük a hangot, mindenki megfelelő távolságra tud állni a mikrofontól, úgy, ahogy a legjobban szól. Értelemszerűen egy öblös, erős hangú férfit és egy fátyolos hangú nőt nem tehetek egymás mellé, hiszen valamelyikük így nem fog jól szólni. Ez a módszer emellett megkönnyíti a vágást is, sokkal egyszerűbb az utómunka, és ha véletlenül valakit újra kellene venni, akkor csak egy embert kell visszahívni. Én annak idején így kezdtem a pályafutásomat a Pannónia Filmstúdióban, aztán mikor jöttek a kereskedelmi csatornák, a 20. század végén, irdatlan mennyiségű filmet zúdítottak a stúdiókra.

Ez okozta azt, hogy nem mindig volt precíz, aprólékos munkára idő, volt olyan, mikor öten álltunk egyszerre a mikrofonnál. Annyi fejhallgatónk sem volt!

Időközben megjön a kávénk, a téma pedig egy virtuóz átkötéssel átterelődik az illattanácsadásra.

Az illatokról és molekulákról

Kiss Virág: Azt tudtátok, hogy a konyakban, illetve kávéban van a legtöbb illat és ízaroma?

Duncan: Ez nagyon érdekes! Akkor ezért lehet az, hogy a parfümériákban kávéval kínálják a vevőket? Vagy ez inkább egyszerű sznobizmus?

Kiss Virág: Ez alapvetően egy kedves gesztus, hiszen ha egy átlagos vevő betéved egy parfümériába, a hatodik illat után már nem nagyon érez semmit. Éppen ezért jó, hogy

az orrunk az egyetlen olyan érzékszervünk, ami fejleszthető, edzhető, tehát nem satnyul, hanem fejlődik, ha megfelelően foglalkoznak vele.

Ehhez mindenfélét „illatolni” kell, teától kezdve a mézen át mindent, az intenzitást pedig lehet fokozni. Azt tudnotok kell, hogy amikből én tanulok és dolgozom, azok illatmolekulák. Alkoholos kivonatok, kis üvegcsékben vannak, és némelyik eléggé erős. Én úgy edzem az orromat, hogy végigszagolok egymás után 30-40 molekulát, és próbálok rájönni, hogy mi micsoda. Minél többet vagyok még képes érezni, annál fejlettebb lett az orrom. Ennek persze velejárója néha a migrén, mert ezek a folyamatok rettentően megterhelik az agyat.

Az illatok a memóriaközpont első számú hírvivői. Ha megérzel egy ahhoz hasonló illatot, amit a nagymamád szekrényében, és tudod azonosítani, rögtön előhoz egy olyan vasárnap délutánt, amit ott töltöttél a nagyinál.

 

Duncan: Olvastam valahol egy olyan tippet, hogy ha egy nagyon emlékezetes helyre utazol, vegyél az alkalomra külön parfümöt, amit csak ott használsz és így később, amikor előveszed, mindig azok az emlékek törnek fel benned, amiket ott szereztél. Ebben akkor van ráció?

Kiss Virág: Hogyne! Ez olyan, mint mikor valakire nem szeretnél emlékezni, mert csúnyán váltatok el, megérzed az ő illatát, és egyszerűen megfacsarodik a szíved.

Flo: Egy illattanácsadónak amellett, hogy folyamatosan edzi az orrát, nem az átlagos orrot kell képviselnie? Hiszen a választott parfümöt úgyis hétköznapi emberek fogják majd illatolni, nem?

Kiss Virág: Nos, amit én illattanácsadóként csinálok, az a szakmának csak egy kis része. Az alapoktól tanulom a parfümkészítést, ugyanúgy, ahogy azt Versaillesban is tanítják. Daniel Pescio brazil származású, Párizsban élő parfümőr a mentorom. Szerencsére imádja Budapestet, úgyhogy sok időt tölt itt. Elsajátítok mindent, amit az illatokról, parfümkészítésről tudni kell. Minden parfümnek van egy képlete, amiben benne van, hogy mit tartalmaz, ezek alapján lehet megkreálni őket.

A parfümkészítés mesterségéről

Kiss Virág: Olyan feladat is akad, mikor már meglévő illatokat kell rekonstruálni: például tanultam összerakni a Chanel Allure homme parfümöt. Elég bonyolult az összetétele, ugyanis több, mint 30 molekulából áll. A csavar a dologban csak akkor jött, mikor nekem kellett kiegészíteni újabb molekulákkal. Így teljesen más karaktert kapott az illat.

Képzeljétek el, ha száz cseppnyi anyagot veszünk alapul, és abban csak kettőt-hármat változtatunk meg, már egész más illata lesz a készítménynek.

Ilyen apróságokon múlik egy alkotás, és bizony a prafümőrök is sokszor a hibáikból vagy tévedéseikből hoznak létre valami igazi különlegességet. Ilyen az Angel parfüm, ami egy csokis, vaníliás és pacsulis, nagyon erős illat, mégis, szinte minden nőnek jól áll. Az alkotója három évig küzdött azzal, hogy megismertesse az emberekkel, mert annyira sok pacsulit tett bele, hogy mindenki félt tőle.

Duncan: Csak tisztázásképp: a pacsuli, eredetileg egy növény, ami köznyelvi kifejezőjévé vált a nagyon tömény illatoknak, ugye?

Kiss Virág: Igen ez így van, mindenki hallotta már a „túl sok pacsuli van rajta” mondatot. Általában erős alapanyagként szolgál, alapillatként használják – ugye van az alapillat, a szívillat és a fejillat, így épül fel a parfüm.

Duncan: Muszáj megkérdeznem: neked a ma divatos és jónak számító parfümök közül van kedvenc női/férfi illatod? Vagy a manapság nagyon menő, mainstream készítmények valójában mégsem annyira minőségiek?

Kiss Virág: A mainstream parfümökkel nincsen semmi probléma, különösen a Chanelt, a Diort és a Guerlaint tudnám a legfelsőbb kategóriába sorolni azok közül, amiket egy egyszerű drogériában is megtalálsz. Náluk azért születnek ilyen jó alkotások, mert hajlandóak kifizetni olyan parfümőröket, akik egyébként saját manufaktúrával rendelkeznek és niche parfümöket csinálnak.

A niche titulus kis szériában készített különlegességeket jelent, amelyeket meghatározott parfümériákban árulnak.

Nyilvánvalóan kevesebb lesz belőle és nem lesz olyan közkedvelt, mint a megrendelt verzió, de a készítő saját gondolatai és ötletei abban lesznek érezhetők. A nagy megrendeléseket mindig úgy találják ki, hogy azt minél többen vegyék meg, egyszerre sok millió emberhez szól az az illat.

Ami legutóbb ilyen óriási dobás volt, az a Mon Guerlain parfüm, amit Angelina Jolival reklámoztak, annak ellenére, hogy egy végtelenül egyszerű kreálmány. Levendula, vanília, szantál, gyakorlatilag minden olyasmi, amit az emberek önmagában is szeretnek. Kaptak egy nyugtató hatású, szenzuális, szexi illatot, amihez egy tökéletes marketingtervet dolgoztak ki. Olyan sikeres lett, hogy már a negyedik változata jön ki…

Angelina Jolie a Mon Guerlain kampányfotóján

Flo: Lassan már minden parfümöt társíthatunk egy híres emberhez. Ilyenkor ők csak marketingfogásként szerepelnek a kampányban, hogy azt illatot jobban el lehessen adni, vagy részt is vesznek a parfüm megalkotásában?

Kiss Virág: Változó. Tudok olyan énekesnőről, aki aktívan részt vett a nevéhez kötődő illat elkészítésében. Egyébként ezeknek szinte kivétel nélkül ugyanaz az illatuk, édeskés, virágos, egy kaptafára megy mindegyik, ráadásul szintetikus alapanyagból készülnek. Neked egyébként kapásból tudnék egy jó parfümöt ajánlani!

Duncan: Kíváncsian várom! Ez így megy egyébként, hogy fél óra beszélgetés után te már meg is tudod mondani, hogy nekem mi állna jól?

Kiss Virág: Nos, ez egy kicsit intim dolog, hiszen ahhoz, hogy ezeket meg tudjam mondani, meg kell szagolgatnom és el kell beszélgetnem az emberrel. Az ember a saját csuklóján vagy a nyakán eltérő illatokat érez, mint más, pláne egy illattanácsadó. Te csak a megszokott illatot, én viszont sokkal többet érzek. Persze, ez most elég furcsán nézne ki a kávézóban, de alapvetően ennyi alapján is meg tudom mondani, mi állna mindkettőtökön ellenállhatatlanul.

Neked (Duncannek mondja) speciel nagyon jól állnának az oud-os illatok, ez az agarfa nedvének, egy gyantás anyagnak a megnevezését takarja,

közel-keleti parfümökben használták először, majd később, mikor széles körben rábukkantak, annyira rákaptak, hogy majdnem az összes egyedét kiirtották. Most már ezt is inkább szintetikus anyagokkal pótolják, annak érdekében, hogy óvják a természetet. A Montale: Black Aoud igazán neked való, ez az illat egyenesen visszautasíthatatlan.

Duncan: Annyira ellenállhatatlan, mint a Parfüm című filmben?

Kiss Virág: Az persze túlzás. Egyébként profi segítséget kértek fel, Zólyomi Zsoltot, hogy működjön közre mint tanácsadó, hiszen bizonyos jelenetek nem lettek volna valósághűek, ha nem úgy neveznek parfümkészítési folyamatokat, ahogy az a valóságban zajlott és történik manapság is.

Viszont az, hogy a vörös hajú lány hajából vörös illatmolekula, a kész parfümtől pedig mindenki extázisba esik és szerelmes lesz, az nyilván csak fikció. Egyébként készítettek már női feromon parfümöt, ami egy érdekes elképzelés, tekintve, hogy nincs igazán célközönsége. A nőknek van saját testillatuk, tehát nekik nincs rá szükségük, a férfiaknak pedig minek? Legyen nő illatuk?

Az a jó parfüm, ami a saját személyiségünket mint egy aura, kivetíti. Úgy képzeljétek el, mint egy hologramot. Amit magunkról szeretnénk láttatni, elmondhatjuk a szavak mellett illatokkal is.

A jó önismeret fontos a parfümválasztásnál, fontosabb, mint gondolnánk. Illattanácsadóként igyekszem segíteni a hozzám fordulóknak megtalálni a hozzájuk illő, tökéletes parfümöt. Egyszer egy hölgy jött el hozzám, aki 20 éven keresztül nem használt parfümöt, és bizonytalan volt abban, hogy mi állhat neki jól. Nagy örömömre téli és nyári illatot is találtunk számára. Azt látom és érzékelem, hogy sok hölgy bizonytalan a saját nőiségében, ízlésében. Hiába szép egy nő, ha bizonytalanságot, önbizalomhiányt sugároz, nem éri el a kívánt hatást sem a divatos ruhákkal, sem plasztikai műtétekkel. Attól lesz egy Nő igazán Jó Nő, hogy ismeri önmagát. A hibáit is, nem csak az erősségeit. Az önismeretnek, önkifejezésnek rendkívül fontos része az, hogy milyen parfümöt használunk.

Flo: Egy új illat megalkotásánál mennyire befolyásoló tényezők a korábbi illatélmények? Mondjuk egy, a szerelmedtől kapott virág…

Kiss Virág: A legtöbb parfümőr emlékekből táplálkozva dolgozik. Például Annick Goutal, aki egy sérülés miatt balettáncosból lett parmümkészítő, csodálatos parfümöket kreált. Megalkotta a gyermeke babakori illatát, annak a virágcsokornak is, amit akkor kapott, amikor megkérték a kezét. Létrehozta a régi házuk illatát, a kerttel együtt, mindegyik egy emlékkép, visszatekintés a múltba…

Néha olyan illatokat szagolok, hogy egyszerűen eláll a szavam.

A képen Annick Goutal parfumőr (fotó: kensapothecary.com.my)

Kilian Henessy – aki a konyakgyáros család leszármazottja, nem az ital, hanem az illat vonalat vitte tovább. Valószínűleg imádja a nőket, mert az egyik parfümje azt a nevet kapta, hogy „voulez vous coucher avec moi?” ami egy 19. századból fennmaradt és elhíresült mondat. Elég egyértelmű szexuális tartalommal bírt, akkoriban ezzel a kérdéssel csalogatták a francia utcalányok a férfiakat. Néha el szoktam vinni műsorokba megmutatni, mert olyan szexuális töltete van, hogy a hölgyek eldőlnek, a férfiak pedig kapnak utána.

A parfümök személyre szóló kiválasztásáról

Flo: Az, hogy valakihez egy illat tökéletesen illik, mennyiben biológiai és mennyiben személyiségbeli kérdés?

Kiss Virág: Első és legfontosabb a személyiség, de fontos a bőrszín és hajszín is. Teljesen más illat illik egy déli nőnek, mint egy skandinávnak. Magyarország azért is különleges, mert hazánkban sokféle ember van, szőke, barna, vörös, fekete…

Duncan: Zólyomi Zsolt azt mondta régen, hogy szerinte a női-férfi illat megkülönböztetés marhaság és ha rajta múlna, akkor nem lehetne parfümöt különböző színű, formájú üvegben árulni, hiszen az is befolyásolja az embert, pedig egyedül a tiszta illatra kellene koncentrálni.

Kiss Virág: Abban teljesen igaza van, hogy ez a férfi-női parfüm dolog sokszor nem releváns.

A niche illatok 80%-a például uniszex,

de mégis teljesen másképp mutat egy férfi és egy nő bőrén. Vannak olyan férfiak, akik szeretik az édesebb vagy a különlegesebb illatokat, ők például azokkal az parfümökkel is megpróbálkoznak, amelyek nem kimondottan maszkulinok. Csodálatosan tudnak mutatni az uniszex illatok rajtad is, rajtam is, de vannak azért esetek, mikor szeretünk úgy igazából a saját nemünkhöz tökéletesen illő illatokba burkolózni. Igaza is van Zsoltnak, de nem teljesen értek vele egyet.

Duncan: Mi a különbség a nyárra és télre ajánlott parfümök között? Az egyik gyorsabban párolog mint a másik?

Kiss Virág: Nem, ennél sokkal egyszerűbb a dolog. Nyáron értelemszerűen frissességre vágyik az ember, nem arra, hogy még valami – egy nehezebb illat – melegítse.

Flo: Praktikus kérdés; hova, mely testrészeinkre kell fújni a parfümöt?

Kiss Virág: Fül mögé, nyakra és csuklóra is teheted,

de fontos, hogy semmiképp se dörzsöljétek szét, mert az összetöri az illatmolekulákat,

egy pillanat alatt megszárad, úgyhogy érdemes kivárni. Testre ne fújjatok, a lenti területekre meg pláne ne!

Duncan: Tom Ford mondta egyszer, hogy őt nem érdekli az ilyesmi, ő mindenhova fúj, naponta többször is, a lényeg, hogy illatozzon. Mondjuk ő nem is az a figura, akinek meg lehet mondani, hogy mit tegyen.

Kiss Virág: Persze, és ez a kreációin is látszik. Egyébként ebből a szempontból is szép ez a hivatás, hiszen minden egyes parfümőr más, ezért más megközelítéseket alkalmaznak. Az én tanárom, Daniel Pescio, például egy visszafogottabb vonalat képvisel, de most mégis kreált egy állati jó illatot, amit a Zoologist, egy kanadai márka dob majd piacra. Ők az összes illatot egy-egy állathoz kötik, az övé pedig a Kaméleon nevet kapta, mert az első kifújás után fél órával egy teljesen más illattá alakul. Kilenc hónapig dolgozott rajta, most márciusban jelenik majd meg, egyszerűen elképesztő.

A Zoologist „Kaméleonja” és megálmodója Daniel Pescio (fotó: Zoologist)

Flo: Úgy tudom, egyébként is bevett szokás, hogy az ember a kifújás után egy fél órán át még ismerkedjen az illattal, mert lehet, hogy időközben változik a megítélése iránta. Mit tanácsolsz azoknak, akik parfümöt szeretnének vásárolni, hogyan mehetnek biztosra a választás kérdésében?

Kiss Virág: Azt ajánlom, hogy az első fújást célszerű papírcsíkra tenni, és ha azon tetszik, akkor próbáljátok ki a bőrötökön. Ezután érdemes várni, el kell menni sétálni vagy haza is akár, mert első „tetszésre” nem szabad parfümöt venni.

Ha az ember próbálgatja az adott illatot, és azt érzi, hogy az még este, lefekvés előtt is csodálatos, és egybeolvad a személyiségével, akkor az jó választás.

Vannak olyan parfümök, amelyeket egyszerűen ledob magáról a bőrünk, mindenáron le akarjuk mosni hogy megszabaduljunk tőle, mert testidegen. Azt tanácsolom, hogy ne vegyetek olyan parfümöt, amelybe nem szerettek bele igazán. Olyan választás ez, mint egy kapcsolat esetében. Vagy tetszik az illető, vagy nem. Ha már rá kell beszélned magad, az rég rossz…

Duncan: Te gondolkodtál már azon, hogy piacra dobj egy saját illatot? Milyen út vezet a saját parfüm megvalósulásáig?

Kiss Virág: Igen, de ehhez időre van szükség. Jól állok a tanulmányaimmal és rendezvényeken is közreműködöm. Több mint másfél éve dolgozom Molnár Judittal, az It’s your world rendezvényszervező cég vezetőjével. Képzőművészettel, borokkal, gasztronómiával, kávéval, asztrológiával párosítunk illatokat. Különleges, egyedi műsorokkal szórakoztatjuk a kedves vendégeket Budapesten és országszerte. Minden érzékre ható élményt szerzünk azoknak, akik ellátogatnak egy-egy műsorunkra. A Nemzeti Galéria 12 kiállított festményéhez, szobrához társítunk illatokat, ami azért nagyon érdekes, mert egy adott mű megítélését teljes mértékben megváltoztathatja egy karakteres illat, teljesen új nézőpontot kölcsönöz neki.

Az illat belevisz egy hangulatba, összekapcsolódik a látás, a gondolat, az emlékeid és a szaglásod, ami egy elképesztően komplex élményt eredményez.

A gasztro-illat-bor est óriási siker. A borok illata, íze, a hozzájuk társított finom falatok, hozzáadva különleges illatokat, összetett élményt ad. Áprilisban elkészül a weblapom, ahol az érdeklődők megtalálhatnak. Folyamatosan tanulok és bár ötletem már van, hogy milyen parfümöt szeretnék készíteni, várok még egy kicsit…

Duncan: Az illatmarketingről mit gondolsz? Amikor egy helyet, márkát próbálnak egy egyedi illathoz társítani eladásösztönzés céljából?

Kiss Virág: Jó pár éve nagyon felerősödött ez a trend. Itt, ahol most ülünk, ebben a szép hotelben, szintén érzem azt a speciális illatot, amelyet valószínűleg csak itt érezhetünk. Manapság már néhány ruha vagy fehérnemű üzletnek is van saját illata. A szállodák parfümjét, amit mindenhol észrevehetünk épületen belül, művészet elkészíteni. Tisztaságot, nyugalmat, eleganciát kell sugároznia.

A luxusnak nem csak a berendezésben, de a levegőben is benne kell lennie, ebben az esetben ráadásul ez szó szerint értendő.

Flo: Nagyon érdekes, ahogy kiváló színészként és szinkronosként egy ilyen lenyűgöző, de teljesen eltérő területen is ilyen szenvedélyesen tevékenykedsz. Szerintem ez abszolút inspiráló lehet mindenki számára.

Kiss Virág: Játszottam színpadon, filmekben, szinkronstúdiókban… 10 éve elkezdtem rendezni is. A sok szinkronizálás miatt a színpadi munkám kissé háttérbe szorult. Illatos műsorainkkal ismét pódiumon vagyok, közönség előtt. A két szakma gyönyörűen összekapcsolódik, ráadásul az illattanácsadás is jó kommunikációt igényel, némi pszichológiai érzékkel fűszerezve. Felemelő dolog, hogy a két pályám csodálatosan egybefonódik. Szerencsésnek érzem magam, hogy így alakult.

 

Az interjút Flo és Duncan, a fotókat Gábor Bálint készítette.

Köszönjük az És Bisztrónak, hogy segítőkész és hozzáértő módon biztosították számunkra a helyszínt.

A képekre szándékosan nem tettünk vízjelet. Forrásmegjelöléssel nyugodtan átveheted (fotók: beautyFY/Gábor Bálint), amennyiben nem kereskedelmi célra használod, elég egy pár mondatos e-mailben engedélyt kérned rá az info@bronson.men-n. Nagyobb felbontásért klikk a képre.

Itt van még jó kis kontent