Bro Guide

Az amerikai katonai frizura története

By  | 

A katonai hajviseletek mindig is hatottak a civilre és fordítva, a legnagyobb hatással a világ hajdivatjára – az audiovizuális média nyomán – pedig az amerikai filmek voltak. De mi volt a valóságban az előírás Vietnámban, és lehetett-e tojni rá, ha három napja a dzsungelben rohadtál? Hogyan lehetett egy bajusszal lázadni, ha te voltál a sereg legjobb pilótája? Mi a nyavaját csináltak a loboncukkal a polgárháború lovasai? A punkok találták ki a mohawkot vagy tényleg a második világégés néhány bolondozó hőse? Az amerikai katonai séró rövid története következik.

A hadseregből elterjedt hajviseletekről írtunk már korábban – pontosabban felsoroltuk azokat a katonai stilókat, amik a mai napig népszerűek az utcákon. Az ember azt hinné, hogy a kaszárnyákban a hajvágás ma már annyi, hogy egy berregő bisz-basszal ledarálják koponyáig (és sokszor ez igaz is), de a dolog ennél olykor árnyaltabb. Mint az alant kiderül, az előírásnál hosszabbra hagyott pilótabajusz egy generációnak válhat jelképévé, sőt, a hadiflotta évtizedeken át a szakálldivat szabadjára engedésével növelte az állomány jókedvét.

“You got something to say about the mobile infantry?”

A fringe beszárításának módja legtöbbször az utolsó szempont a seregben, de mégis fontos lehet akkor,

amikor szóváltásba keveredsz a légierő ovifrizurás századosával, és bár te egy hanyag legyintéssel ráhagynád a dolgot a tökéletes side partoddal,

de ő balgán becsmérelni kezdi a katonatársaidat, akik pont ott veretik a kantinban.

A gépek lázadása előtt

Ahogy a legjobb military frizurákról szóló írásunkban erről már szót ejtettünk, a 20. századig nem volt nagy hagyománya a tökig borotvált séróknak. Mégpedig azért nem, mert technikája sem nagyon volt – rövid átmeneteket legfeljebb a gyengébb minőségű ollókkal eszkábálhattak volna hosszadalmas, szarakodós procedúrában. Az amerikai függetlenségi háború alatt, vagyis a 18. század második felében borbélykodni egyébként sem volt még általános arrafelé, és

ahogy az átlagpolgár, úgy Washington hadseregének katonája is varkocsban vagy copfban viselte a fürtjeit.

Ezzel kapcsolatban Randy Steffen Horse Soldier című ismeretterjesztő könyvében ír néhány érdekes tényt. A parancs az volt akkoriban, hogy a katonák vagy vágják le a hosszú hajukat kezelhetően rövidre, vagy igazgassák és rögzítsék hátra valamiképpen, ahogy a korban szokás volt.

George előtte-utána.

Mielőtt a vadnyugaton megjelentek volna a gyári pomádék, főleg disznózsírral és egyéb adalékanyagokkal ragacsossá kotyvasztott löttyöket kentek a hajra a polgárok, hogy ne zavarja a mindennapi aktivitásokat. A lovasság ezzel szemben általában befont, szalaggal még egyszer rögzített, lényegében csomóba kötött tincseket viselt, mert a lovaglás vagy a konkrét harc közben így kevesebb eséllyel csúszott szét. A frizura hossza tehát ekkor még nem volt téma, a szakáll viselése viszont a függetlenségi háború periódusában szigorúan tiltott volt: a regulák szerint minimum heti háromszor borotválkoznia kellett a helyőrségeken állomásozó katonáknak.

A hosszú haj kultusza

Tévedés azonban azt hinni, hogy kizárólag a borbélyok hiánya miatt volt sok a nagy loboncú baka. A korabeli férfi számára az egészséget, a férfiasságot és egyfajta arisztokratikus tartalmat hordozott, sőt, valahol a szabadsággal is azonosították. Jól mutatja ezt, hogy amikor először, 1801-ben egy tábornok, nevezetesen James Wilkinson előírta, hogy minden katona vágassa le a haját, az állomány tagjai szinte a lázadásig ellenálltak; egy harmincéves tiszt, az alezredesi rangban szolgáló ifj. Thomas Butler például inkább választotta a hadbíróságot és egy évi fizetésmegvonást, mintsem hogy fonatait lenyisszantotta volna.

Jellegzetes huszárviselet. A fonatnak és a hátul megkötött hajnak gyakorlati haszna is volt, ha mondjuk szabjával kellett lóhátról valaki fejét széjjelhasítani.

A szakáll ügyében folyton változtak az előírások. 1841 és 57 között például épp az volt a szabály, hogy

egyetlen katona sem viselhet bajuszt, kivéve a lovasságot. Ezzel alighanem a könnyűlovas és huszárhagyományok előtt óhajtottak tisztelegni.

William Averell ezredes és a 3. pennsylvaniai lovasezred tagjai 1862-ben. A lovasság fizimiskájába senki nem mert belepofázni. Forrás: Amerikai Kongresszus könyvtára

A szakáll viselésére vonatkozó szigor tehát hol enyhült, hol keményedett, a XIX. század végén például bármelyik katona ízlésének megfelelő monsztert növeszthetett, ellenben az I. világháború hirtelen brutális előírásokat hozott, örökre eltüntetve a csapzott hajakat a csataterekről. Egyrészt egészségügyi, higiéniai szempontok miatt vált lényegessé ez, másrészt azért, hogy a gázálarcot és a sisakot probléma nélkül magukra tudják húzni a katonák, a viselésük pedig hosszabb távon se legyen túl kényelmetlen. Az ezután következő periódust, vagyis a modern katonai frizurákat már érintettük a korábbi írásunkban, ahol sorra vettük a variációkat. Az egyes típusokról ezért most bővebben nem ejtünk szót.

A legütősebb katonai frizurák

 

Beiktatási vágás

Az angol nyelv külön kifejezést használ arra a hajvágásra, amit üdvözlés gyanánt kap az újonc a seregben: ez az induction haircut. A kadét első borotválásához kapcsolódó mindennemű mítosz a valóságban egy rendkívül puritán, riasztóan naturalista procedúrában ölt testet, amelyben nincs helye esztétikai szempontoknak. A neten egy rakás eredeti videót találni arról, miként megy az ilyen: megszeppent ifjak állnak sorban az összehajtogatott zubbonyaikkal, hogy megkapják a haditengerészetnél az első traumát. Itt nincs az, hogy a borbélynak bemondod,

“egy drop fade-et haver, fönt egy leheletnyi választékkal söpörd balra, és pontvágással míveld, hogy aztán ivy league-re be tudjam lőni, dude.”

Meg hogy majd kiválasztod, hogy az alacsony fényű pomádéból kérsz-e vagy a csillogósból. Nem. Helyette van ez:

Bármiféle mocorgás fizimiska frontján csak akkor engedélyezett, ha már túl vagy az alapkiképzésen, és a köteléknek teljes jogú tagja lettél.

A kivételezett haditengerészet

Érdekes, de nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak az amerikai hadsereg egyes kötelékeire. A tengerészgyalogosoknál például nem előírás a bőrig beretvált oldalsó hossz, de mindenkinek előírhatja az egészségügyi tiszt a fej teljes leborotválását. Szóval kitalálhatod te magadnak az ultimate hajkoronát, ha a medikus azt mondja, levágod, akkor levágod.

A forrásokat olvasgatva az a benyomás, hogy

a haditengerészetnél (US Navy) és a légierőnél (USAF) megengedőbbek, mint a seregnél (US Army) vagy a tengerészgyalogságnál (Marine Corps).

A flotta egységeinél például egészen a nyolcvanas évekig meglepően elnéző volt a szabályzat: egy időben a matrózok között még szakállnövesztő verseny is volt azzal a céllal, hogy kicsit turbózzák a hangulatot a sokszor monoton és unalmas utakon. Az 1970-ben életbe lépett, nem kis részben a civil hippimozgalmak által inspirált könnyítést Elmo R. Zumwalt admirális azzal indokolta, hogy “a haditengerészetnek meg kell tanulnia együttélnie a változó divattal“.

A USS Pensacola legénysége kamerába néz 1944-ben. Nem tűnik olyan nagynak a szigor.

Később aztán ezt visszaszigorították, de abban a pár évtizedben, amíg a haditengerészet elengedte a gyeplőt, egy fokkal nagyobb móka lehetett matróznak lenni.

“The mustache became my silent last word in the verbal battles”

Ahogy a haderőtől elvárható, konkrét és szigorú irányelvek vonatkoznak az arc ápoltságára, ahogy például az egyenruhákra is. Alapszabály, hogy nem érhet hosszban a szemöldök alá és nem érhet hozzá a fülhöz, továbbá a bajusz nem lóghat a szájra. Vietnámban

a pilóták körében mégis terjedt egy mítosz, amely szerint a bajusz sebezhetetlenné tesz a levegőben.

Ezt alátámasztotta a sereg egyik legjobb pilótájának, Robin Olds-nak a kultikus bajusza is, amit a Bolo hadművelet sikere után dacból, szimbólikusan a szabályosnál hosszabbra növesztett. Rendszerint így pózolt a sajtófotókon is, amit ő maga később azzal indokolt, hogy ha már a középső ujját nem mutathatja be a feletteseinek, legalább a plusz szőrszálakkal jelzi nekik, hogy engedelmükkel bekaphatják.

Robin Olds ezredes legendás bajusza. Fotó: Amerikai Egyesült Államok Légiereje

A példája után a pilóták közt igazi divat lett ez a szoftosan pödört klasszikus, és bár Olds saját bevallása szerint egy idő után már rohadtul unta a sajátját, mivel ekkorra már igazi kultusza volt a seregben, nem volt pofája leborotválni. Mikor aztán Vietnamból visszatérve a parancsnoka, John P. McConnell tábornok rárivallt, hogy vágja le, örömmel megtette. Mókás adalék, hogy a tiszteletére a mai napig újra és újra megrendezik az úgynevezett Moustache March-ot, vagyis időnként a légierő tagjai Olds-éhoz hasonló, az engedélyezettnél hosszabb bajuszt növesztenek maguknak.

“When we were in the bush, nobody shaved.”

A gyakorlat az előírásokhoz képest sokszor mást mutatott, és a borosta nem csak a csendes protest jegyében maradt az arcon, hanem kényszerből is. Tom Williams, aki Vietnámban az 1. légidesszantos brigádban szolgált, egy kapcsolódó kérdésre válaszolva azt mondta, baromi egyszerű oka van, hogy a katonák a terepen nem borotválkoznak:

kevés a jó minőségű víz, azt meg nem fogod elpacsálni erre.

Bevetésen a gyalogságnak fogalma sem volt, mikor lesz legközelebb használható ivóvizük, amivel megtölthetik a kulacsokat; inkább szartak tehát a borosta tiltására vonatkozó szabályokra, semhogy szomjan dögöljenek a dzsungelben. A tisztek jól tudták, hogy papíron minden napra előírás a borotválkozás, de a fenti okok miatt többnyire ők sem erőltették a dolgot.

Brian J. Magee közlegény hajvágása a koreai háború alatt. Forrás: Amerikai haditengerészet archívuma

Elmondása szerint a hajukat viszont soha nem növesztették meg, hanem praktikus okokból a seregtől kapott hajnyírókkal kapták le buzz cutra, amikor tehették. Ez viszont olyasmi volt, amit a hadsereg ténylegesen elvárt, ebből nem volt menekvés.

Az “urban” vitéz: a buzz cut hajvágás

Szerinte háborús helyzetben a fronton szolgáló katonáknak ma már mindenütt lekapják a frizuráját rövidre, kivételt legfeljebb a hadtápnál vagy más, nem közvetlenül a harci övezetben szolgáló alakulatoknál tud elképzelni, vagy olyan helyeken, ahol a tisztek szokatlanul megengedők.

Mike Barns, a 101-es légidesszantos hadosztály katonája borotválkozik 1971-ben a vietnámi fronton. Forrás: Mike Barns saját tulajdona

Mohawk és más mókák

A military frizurák típusait részletező cikkben érintettük a mohawkot, ami már a második világháborúban megjelent a harctéren. A hagyományt, sőt,

az egész mohawk stílust minden bizonyíték alapján a Normandiában a D-napon bevetett, 101-es légidesszantosok vezették fel a stílustörténelem lapjaira.

Vagyis a punkoknak a taraj-frizura gyökereihez az ég adta kurva világon semmi közük. Ezek a srácok találták ki, mielőtt ugrani indultak az oroszlán torkába:

A 101-es ugrók akció előtt.

A mohawk aztán Vietnámban is előbukkant, mert ha a hossza nem haladta meg fent az előírtat, akkor nem számított szabálytalannak. A hadtörténeti források szerint ez a motívum később is főként az ellenséges vonalak közvetlen közelében bevetésre induló, vakmerő ejtőernyős ezredek katonáinál bukkant fel. Bolondok ezek.

Mohawk a 82-es légidesszantosoktól az ’50-es évekből.

Mohawk frizkók Vietnámban a ’70-es években. Fotó: Red Warriors Vietnam/Jim Daniels

Erről a hajviseletről egy elképesztően részletes anyagot írt egy koreai veterán, töméntelenül sok fotóval. Ha érdekel, azt itt találod meg.

Váratlan szabályok

A végére pedig egy érdekesség, amit nem tudtál: az amerikai haderőnek létezik a paróka viselésére vonatkozó irányelve is: eszerint paróka szolgálatban és civilben sem viselhető, kivéve akkor, ha valamilyen egészségügyi beavatkozás vagy baleset következményeként előállt torzulást vagy kopaszságot kell elfednie. Ám ekkor is vonatkozik rá minden fenti előirányzat; vagyis attól, hogy van egy hegg a fejed búbján, még nem adoptálhatod Bob Marley rasztáit.

A kiemelt képen Robin Olds látható egy bevetés előtt, valahol Vietnámban.

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás