Bro Guide

Így nézett ki az igazi barbárok frizurája

By  | 

Avagy hogyan tekerd fel a hajad, ha egy római légiósnak ugrasz neki lándzsával a teutoburgi erdőben.

Ha azt hiszed, hogy a haj- és szakálldivat pusztán a modern popkulturális trendek puhánygenerátora, hogy egy gramm pomádé egy újabb szög a férfiasságod koporsójába, és a szakállolaj minden cseppje arányosan csökkenti a bráner méretét, akkor hírünk van. Itt az egyetemes történelem egyik legmetálabb hajviselete olyan arcoktól, akiknek az utcájába nem mennél be a haverokkal három feles után kötekedni.

Tökös gyerekek 2000 éve

Amikor a hajviseletekről vagy szakállstílusokról szóló anyagaink kapcsán – ritkán – előbukkannak olyan vélemények, hogy egy igazi férfi ne foglalkozzon ilyen külsőségekkel, az elgondolkodtató. Mert ugye, ha a pödört bajszú, gondozott pajeszú lovashuszár vagy a haját legendás gonddal ápoló spártai katona nem is férfi, akkor ki a frász volt a férfi vajon a történelemben?

A történelem 6 legviccesebb arcszőrzete

No és az ókor legbarbárabb figurái,

a római légióknak sokszor mindenfajta páncél nélkül, dárdákkal és fapajzzsal nekiugró germán törzsek sem voltak elég férfiak?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a gall és germán népségekről, amelyek ellen Róma évszázadokon át hadat viselt, hiteles írásos dokumentumok maradtak fenn, például magának Julius Caesarnak a Bellum Gallicum című gyűjteménye, Tacitus és egyéb történetírók munkái.

 

Szvéb-csomó, vagyis a szabad germán konty

Volt egy akkortájt sokat emlegetett törzs, a suebi, ami nagy hatással volt a germán népek kultúrájára, és amelyről Caesar is sokat ír. Az elnevezés alighanem egy jól behatárolt törzset jelölt eredetileg, később pedig egy nagyobb germán népcsoportra terjedt át. Ahogy akkoriban ez divat volt (mind a galloknál, mind a germánoknál), a törzsek egymást is gyilkolták testvéreikkel, nem csak a rómaiak bajuszát húzogatták. Tacitus leírása szerint

a suebi (szvéb) törzsek harcosainál megfigyelhető volt egy sajátos konty feltekerése az egyik oldalon,

amely divatot később mások is átvettek.

Szvéb kontyra feltekert hajjal harcoló germánok egy modern illusztráción.

Ezzel a szabadságukra oly büszke népek férfitagjai igyekeztek megkülönböztetni magukat a rabszolgáktól (a rabszolgaság ugyanis nem csak a rómaiaknál, de a germánoknál is viszonylag általános volt – sőt, nem csak idegen szolgáik voltak, hanem gyakran a saját törzsükből szereztek rabszolgákat).

“A suebek ferdén fésülik és csomóba kötik a hajukat; így lehet megkülönböztetni őket a többi germántól, így a szabad születésű suebeket szolgáiktól. Más törzseknél ritka jelenség ez és csak az ifjak körében fordul elő, akár valamilyen sueb rokonság okán, akár – ami gyakran megesik, – utánzásból.”

Tacitus

Vagyis feltételezhető, hogy a később a germán törzseknél általánossá vált hajviselet kvázi a menősége miatt, sőt, vélhetően kimondottan a fiatalok körében terjedő divat miatt lett népszerű. Tehát szimbólumként kezdték viselni, ám később a germán harcosok, sőt, szinte egy egész nép stílusa lett.

A szvéb konty elkészítése germán harcos módjára.

Most akkor tényleg konttyal nyomultak a germánok csatába?

Bár a szvéb csomó számos korabeli, római emlékművön és leírásban visszatér, mégis hihetetlennek tűnhet, hogy a germán férfiak – akár divatból, akár jelképes okokból – kontyokkal szarakodtak nap mint nap. Egészen döbbenetes, de 1948-ban egy váratlan tudományos lelet mégis mindenben alátámasztotta Tacitus fenti leírását. Egy

rikító hajú, germán ember koponyája került elő egy Osterby melletti mocsárból, tökéletesen konzerválódott hajjal, és pontosan olyan konttyal, amit Tacitus leírt,

és amivel Trajanus oszlopán is ábrázolják a barbár törzseket. A germán férfi az antropológusok szerint az ötvenes éveiben járhatott, amikor – vélhetően egy rituális szertartás során – egy tompa tárggyal agyonütötték, majd levágták a fejét (a test többi része elő sem került).

Az Osterby ember maradványa a szvéb-csomó frizurával.

Meg kell jegyezni, hogy a képen nem a pali eredeti hajszíne látható, azt csak a tőzegből az évszázadok során rákerülő anyagok festették ilyen élénk vöröses sárgára – az eredeti árnyalat feltehetően sötétszőke/világosbarna lehetett. A germánok vélhetően egészen öregkorukig így viselték a sérójukat, aminek oka volt az is, hogy a viselésével magasabbnak és félelmetesebbnek tűntek, vagy ahogy a történetíró mondja:

“mikor háborúba mennek, az ellenség szemére gondolva díszítkeznek tekintélyesebbre.”

Rövid hajjal az első csatasorban

Tacitust olvasva egy elég érdekes részletre bukkanni a szervezettnek és fejlettnek leírt törzsről, a chattusokról szóló szakaszban. A legtöbb germán általában hosszúra hagyta a haját (az Osterby leleté például 28 centis), de a chattusoknál nem így volt: ők a serdülőkor után azonnal megnövesztették ugyan a szakállukat és a hajukat, de aztán rövidre vágták, mihelyst megölték az első ellenséget, és ezzel bizonyították férfiasságukat.

Szvéb csomó rekonstrukciója.

Vagyis náluk a rövidre vágott frizura a rátermettség és a bátorság szimbóluma volt.

“Vér és zsákmány után szabaddá teszik homlokukat: úgy mondják, csak ezzel fizettek meg születésükért s váltak méltóvá hazájukhoz és szüleikhez; aki gyáva és harcra alkalmatlan, azon megmarad a bozont.”

Tacitus

A leírása szerint rettenetesen becsülték ezután őket a többiek,

az ütközetekben a levágott hajúak harcoltak az első sorokban,

és “barát és ellenség egyaránt mutogatott rájuk”. Leírása szerint aki egyszer kiérdemelte, büszkeségből akár egészen öregkoráig így hordta.

Zárásként pedig egy más témájú idézet Tacitustól egy badass germán törzsről. Csak úgy.

“A hariusok nemcsak erősebbek az imént felsorolt népeknél, hanem oly bőszek, hogy velük született vadságukat alkalmilag még ügyességgel is fokozni igyekeznek: pajzsuk fekete, testük be van festve, a sötét éjszakát választják ütközetre, s gyászos seregüknek puszta riasztó hatásával és árnyékszerűségével rettegést keltenek, mivel egyetlen ellenségük sem viseli el ezt a megdöbbentő és szinte alvilági látványt, mert minden ütközetben elsőnek a szem veszt csatát.”

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás