Divat

Igen, combot villantani régen is menő volt

By  | 

Megvan az érzés, amikor elönti az agyadat a parázsló csillámokat szóró, lila köd annak a mondatnak a hallatán, hogy „bezzeg a mai lányok még öltözködni sem tudnak tisztességesen”? Itt is rövid, ott is kint van, ez is látszik, az is sejtet, szegény férfiak meg azt se’ tudják, zavarukban hová nézzenek. Nem úgy, mint 50-70 éve, amikor a nők tokától bokáig fedett eleganciával hódítottak, és nem mérgezte a családi majálisok lélekmelengető meghittségét kivillanó combok sokasága. Vagy talán mégis…

Kezdjük ott, hogy a mai divatban egyszerűen nincs új a nap alatt. (Leszámítva a Gucci évről évre egyre kellemetlenebb próbálkozásait a férfi kifutódivatban, amit szerintem ők sem gondolnak igazán komolyan.) Szóval, amikor azzal vádolnak, hogy gáz, amit ma öltözködés címszóval művelsz, akkor – ha egészséges önkritikád is megerősít –

nyugodt szívvel küldj el mindenkit az édesanyja szekrényébe kotorászni,

akár ruhák, akár fényképek után.

A fenékpartot súroló koktélruhától a platformos talpú magassarkún és a crop topon át egészen a legrövidebb shortokig mindenről találhatsz majd fotódokumentációt, és ha szerencséd van, még 1-2 menőn viselhető darabot is előhalászhatsz majd az elfeledett fiókok vagy a padlásokon kallódó zsákok mélyéről.

(Fotó 1950-ből, forrás:Pinterest)

Itt jegyezném meg, hogy az én aktuális kedvencem az az extra mini rövidnadrág, amit a saját anyám viselt, nem sokkal azután, hogy engem világra hozott, akkor immár 3 gyerekes anyaként. Volt ez lassan 32 éve, azokban az időkben, amikor még olyan anyagból gyártották a ruhákat, ami kicsit többet is hajlamos volt megélni, mint egy nyamvadt szezon.

Slow fashion, avagy a régi ruhák aranya

Illetve akkor, amikor lehetett egy ruha bármilyen kevés textilből, mutathatott bármekkora bőrfelületet, tudták úgy viselni az akkori nők, hogy az akár elegáns is lehessen.

(Olivia Newton John 1970′ évek fotó: Alamy)

A titkos esszencia a menőséghez pedig valószínűleg ennyi. Hiszen

ugyanaz a ruha nem ugyanúgy mutat azon, aki tudja viselni és azon, aki nem.

Pláne, ha egy shortról van szó. Hiszen blézerrel, tűsarkúval, egyenes gerinccel, felszegett fejjel egy egészen picikét másként feszülhet rajtad az az ördögtől valónak kikiáltott short, mintha csipke melltartóval, megtépázott platformos szandállal és koktéloktól terhes buksival botorkálnál benne haza már este 11-kor, megfáradva az élettől és a piáktól.

(Lauren Bacall, 1945, fotó: Rex)

És ha valaki nagyon firtatni szeretné a régen és a most közötti különbséget, akkor talán annyival le is lehet zárni a vitát, hogy régen talán egy kicsit szabadabb kézzel osztotta a teremtő a méltóságot, a finomságot és az eleganciát az akkori nőkbe. Persze volt, akinek akkor is kevesebb jutott, és persze van, aki ma sem tud hibázni, de felütve a social media lapjait, az arányok talán kicsit más képet festenek, mint anno.

(1983 Brooke Shields, fotó:Pinterest)

Mindenesetre az egészen biztosan nem mindegy, ki, hová, hogyan és mit vesz fel. Ennek alátámasztásaként pedig most legalább 120 bjutifájos cikket linkelhetnék ide, csak szerintem felesleges lenne. Úgyis olvastad őket. Viszont íme egy fotó egy pillanatnyi wow élményért, amit 1950-ben kattintottak, Beverly Hillsben.

Ha még nem kutakodtál a családi retrotárban, akkor ez a kép több dologról is meggyőzhet. Egyrészt már 80 éve is tudták, mi az a mini. Másrészt,

a J.Lo féle széles csípő, keskeny derék sem most éli először virágkorát, csak akkor még fenékimplantátum nélkül kellett jól hozni a latin formát.

Harmadrészt ha megnézed a mintákat, a fazonokat, a rattan táskákat, akkor egészen komoly hasonlóságokat fedezhetsz fel a saját gardróbodba tekintve. Az már más kérdés, hogy valahogy mégis egészen más a képek hangulata, mint amit sokszor a belvárosban korzózva láthatsz, ugyanilyen ruhákba bújtatott lányokat nézve. Persze ezt lehet csak a fekete-fehér effekt teszi.

Fotó: Life magazin

Ezek az 1950-ben Robert Kelly által készített képek egyébként azért is érdekesek még, mert Amerikán ekkor söpört végig a gondolat, hogy a rövid lehetne igazán rövid is. Aki tehette, már vette azokat a nadrágokat, amiket nemsokkal korábban még fürdőruhaként is alig tűrtek volna meg, aki nem, az DIY technikákkal faragott még a kicsiből is kisebbet.

Farrah Fawcett 1974-es képét elnézve (ami egyébként a Six Million Dollar Man című sorozat forgatásán született) pedig az idei fast fashion kínálat összes boltban fellelhető alapdarabjai elevenednek meg.

Szóval, ha egy pillanatig is kétségek között vergődnél az extra mini shortjaid helyénvalóságát és menőségét illetően, csak jussanak eszedbe ezek a képek és az alapgondolat, hogy nem a textil mennyisége, hanem sokkal inkább az összkép minősége határozza meg, hogy a menő-ciki skála mely végpontjához állsz éppen közelebb. Egyébként meg éljenek a trapéz, a szűkszárú, a hosszú, a félhosszú, a rövid, az extra rövid, az alacsony és a magas derekú rövidnacik is. Viseld őket legalább ennyire boldogan!

 

Robert Kelly képeit egyébként itt találtam, az inspirációt pedig a Voguenak köszönhetem.  

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás